Sopron

Nem érdektelen előzmények után 1903 telén huszonegy tekintélyes férfiú ült össze egy kisvendéglő különszobájában, hogy megalakítsa a Dunántúli Turista Egyestlletet (DTE). Az értekezlet ősszehívója, előadója, s az egyesületnek haláláig elnöke Hatvan Ferenc volt. A tagok száma, ha nem is mondható mind "kurtanadrágos, hátizsákos” turistának, általában S00 körül járt, 1947. évi betiltásukig. A régi megye turistaútjai, kilátók, menedékházak, útikalauzok jelzik eredményes működésüket.
Hatvan Ferenc Pinkafón (Pinkafeld) született, Budapesten kapta polgári iskolákra szóló tanítói oklevelét. Kismartoni évek után - ahol megtanulta „imádni a természetet” (kapuvári kitérővel) 1887-ben a soproni állami kereskedelmi akadémiára kerül (ma: a „Fáy”). Itt tanárkodik, majd igazgató, 1918-ban kért nyugdíjazásáig. „Fő törekvése volt az ifjúsággal a szabad természetet megkedveltetni” - írják róla ebböl az alkalomból. Ezt a megállapítást ki kell terjeszteni a felnóttekre is. ADTE nem volt szokványos egyesület. Ha nem is tudták tartani az első év 25 egész-, ill. többnapos és 26 félnapos kirándulásainak számát, de végig sokat mozogtak az erdőben; síztek, ródliztak, festették az útjelzéseket, s vigyáztak arra, hogy a komoly hegymászó túrák mellé könnyített vándorlásokat is szervezzenek.
Hatvan Ferencről nevezték el a mai Lővér Szálló helyén állott Hatvan-turistaházat. 1977-ben hoztak határozatot arról, hogy a kusza Lánzséri út egy ága az ő nevét viselje. Kár, hogy ez a döntés máig papíron maradt.
Az anyakönyv szerint 1929. január 16-án de. 1/4 10-kor halt meg. Előbb az evangélikus temetőben temették el, nem sokkal később a katolikusba került.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Aki látott már sűrűn teleírt középkori pergamenteket, el tudja képzelni, milyen szemrontó és fáradságos munka az elolvasásuk. Nos, a frontot járt Dr. Házi Jenő, már fiatalon városunk szolgálatába lépve, hosszú évtizedekig tartó tudományos munkássága során több ezer latin, német, magyar és héber nyelvű iratot fejtett meg. Sokat közülük sajtó alá rendezett, hogy kutatótársainak megkőnnyítse írott történelmi emlékeink adatainak feldolgozását.
Sokkötetes okmánytára, amelyet csak „a Házi”-ként emlegetnek, ma már - sajnos - könyvritkaság.
Házi Jenő 1892-ben született, s 1986-ban, szinte utolsó percéig dolgozva halt meg. Háza a róla elnevezett utcácska (korábban Szent Gellért, majd Hámán Kató utca) közelében áll.
Részt vett a város közéletében is. Konvent-elnök volt a katolikusoknál. Kiállt Sopron magyarságáért a népszavazáskor (1921), majd a Volksbund ellen. A hivatalos város küldöttségének tagjaként igyekezett megakadályozni a német anyanyelvűek kitelepitését. „Jutalmul” megfosztották akadémiai tagságától, amelyet csak halála után kapott vissza.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)