Sopron

Az utcák ábécérendjében a számítógép az i-hez sorolja, pedig valójában a rómaiak négyes sorszámával jelölt Árpád-házi királyunkról van szó. Gyermekként lépett trónra 1272-ben, s éppen szeretett cimborái, a kunok gyilkolták meg 1290-ben. Sok jót nem jegyzett föl róla a történelem. Ezek egyikéért a Habsburgok lehettek hálásak neki. Bécs központú, sok évszázados uralmuk kezdetét számították attól a csatától, amelyben Kun Lásfló csapatai segítették őket győzelemhez. Holtan maradt a Morva mezején az az Ottokár cseh király, akivel kevéssel előbb Sopronnak gyűlt meg a baja.
Mi is történt 1273-ban? Az ellenség árulás folytán a falakon belülre került, s hogy megszilárdítsa hódítását, gyermekeket
szedett túszokul. Ezek sorsával nem törődve, a soproniak a felszabadításukra érkező magyar uralkodó előtt megnyitották
kapuikat. Húségükre emlékezve a király 1277-ben oklevélben adományozott városi kiváltságot nekik. Így lett váras helyből
várossá Sopron, a székesfehérváriak mintájára fogalmazott jogokkal. Egyúttal a besenyő íjászok villa Luerje, meg az
udvarnokok földje bővítette birtokaikat.
Tanulság: nem az ajándékozó jelleme, hanem a jogállása a fontos. No és természetesen az ajándék, amitől ez a civitas századokkal később fidelissima lehetett.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Zavarbaejtő, hogy ezúttal nem személyről van szó. Pedig tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy végre valaki észreveszi a természetet, s elismeri a városi kertészet erőfeszítéseit. (116 utcánk 4500 fájának bő 26 %-a volt juhar 1979-ben.) Az első telepítés ezüst juharfái mára már megritkultak ugyan, s a hiányokat más fafajokkal pótolták, mégis jellemzik annyira a volt Felszabadulás utat, hogy róluk kaphatta új nevét. Azon az 1991. késő tavaszi lakógyűlésen jó javaslat született. Az indokolással - hagyjuk már a politikát, ki tudja, meddig makulátlan valakinek a hírneve - nem mindenki értett egyet. Fejcsóválásokat ma is tapasztalni még, a többség azonban már szorgalmasan gyakorolja, ízlelgeti, s belátható időn belül el is fogja fogadni.
A juharfaféléknek két nemzetsége és kb. 150 faja létezik. Egyesek a Himalája lejtőibe is megkapaszkodtak, mások Amerika északi részein őshonosak. Szép fehér fájuk jól megmunkálható. Nálunk az elnevezés tájnyelvi változatai - iharfa, sőt a jávorfa - bizonyítják elterjedtségét. Szárnyas termését messze fújja a szél. Egyik fajának virágporából allergia elleni készítményt állítanak elő, másikának tejnedvét cukorként használják.
Levelének stilizált formája díszíti a kanadai zászlót.
Ismétlem, a választás jó. Aminthogy jó sétálni a berlini Unter den Linden hársfái alatt. Akár gondolunk a múltra, akár nem.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Nyílegyenesen, tehát meredeken kaptat fölfelé a Károly-magaslati út a Városligetivel párhuzamosan, megcélozva a ródlipályát és a Károly-kilátóhoz vezető ösvényeket. Ez a Károly nem utolsó királyunk, akit a tájékozatlanok egy időben a hegy és a torony névadójának hittek. Romwalter Károly nyomdász, később tehetős nyomdatulajdonos, 1877-ben a hegyhátat és a ráácsolt kilátókunyhót önmagáról nevezte el. (Elvégre ő adta
hozzá a pénzt.)
Ennek bizonyítékát a tanácshoz intézett német nyelvű beadványában találjuk meg. Ebből kiderül, hogy „a közóhajtól ösztönözve és a helybeli lakosok és természctbarátok érdekében” azért létesitette a "messzelátótomyot” (máshol glorietteként említik), hogy szaporítsa a szép kirándulási lehetőségek számát a közeli környéken. Az épitkezésben Muck Endre erdőgondnok segítette.
Romwalter nyomdája a Várkerületen volt. Magas színvonalára jellemző, hogy Bécsnek is dolgozott, könyveket adott ki (pl. a Diem levéltárosnak tulajdonított soproni útikalauzt), de újságot is pénzelt. Az Oedenburger Zeitung tárgyilagos hangjával helytörténeti érték maradt a két világháború között is, amikor már az egyesült és részvénytársasággá alakult Röttig-Romwalter nyomda adta ki.
Romwalter hamar visszavonult villájába, maga termesztette rózsái közé. Alfréd nevű unokája kémikus, igen jó előadó, neves soproni egyetemi tanár volt.
A Károly-magaslati út a századforduló körül kapta a nevét.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Nyílegyenesen, tehát meredeken kaptat fölfelé a Károly-magaslati út a Városligetivel párhuzamosan, megcélozva a ródlipályát és a Károly-kilátóhoz vezető ösvényeket. Ez a Károly nem utolsó királyunk, akit a tájékozatlanok egy időben a hegy és a torony névadójának hittek. Romwalter Károly nyomdász, később tehetős nyomdatulajdonos, 1877-ben a hegyhátat és a ráácsolt kilátókunyhót önmagáról nevezte el. (Elvégre ő adta hozzá a pénzt.)
Ennek bizonyítékát a tanácshoz intézett német nyelvű beadványában találjuk meg. Ebből kiderül, hogy „a közóhajtól ösztönözve és a helybeli lakosok és természctbarátok érdekében” azért létesitette a "messzelátótomyot” (máshol glorietteként említik), hogy szaporítsa a szép kirándulási lehetőségek számát a közeli környéken. Az épitkezésben Muck Endre erdőgondnok segítette.
Romwalter nyomdája a Várkerületen volt. Magas színvonalára jellemző, hogy Bécsnek is dolgozott, könyveket adott ki (pl. a Diem levéltárosnak tulajdonított soproni útikalauzt), de újságot is pénzelt. Az Oedenburger Zeitung tárgyilagos hangjával helytörténeti érték maradt a két világháború között is, amikor már az egyesült és részvénytársasággá alakult Röttig-Romwalter nyomda adta ki.
Romwalter hamar visszavonult villájába, maga termesztette rózsái közé. Alfréd nevű unokája kémikus, igen jó előadó, neves soproni egyetemi tanár volt.
A Károly-magaslati út a századforduló körül kapta a nevét.