"1925. október 17-én este 8-kor — dr Khoór Ödön nőgyógyász főorvos feljegyzése szerint — születtem a soproni kórházban. Apám építészmérnökként az Esterházy-hitbizomány központjában dolgozott. Eszterházáról beköltöztünk a városba, a Deák tér—Erzsébet utcai kereszteződés déli sarkán álló ház földszintjére, 1927-ben, s attól kezdve folyamatosan soproni lakos vagyok. Apám bajai származású, anyám budapesti. Nem lennék itt, ha az 1921. évi népszavazásnak más lett volna az eredménye. 1943-ban érettségiztem a Széchenyi István Gimnáziumban. Mint egyetemi hallgatónak nem kellett mundért öltenem. 1956-ban nősültem meg, két fiam és két unokám van, feleségem 1994-ben meghalt.
A háború utolsó hónapjaiban a soproni építőiparosok munkaközösségében dolgoztam. A háború után munkanélküli voltam, majd 1948-tól a különböző neveken működött Tervező irodában kaptam munkalehetőséget.. Innen 35 évi szolgálat után 1985-ben mentem nyugdíjba. A helytörténettel akkor kerültem kapcsolatba, amikor 1955-ben, a levéltárban megszervezték a város 1848-tól 1948-ig terjedő történetét feldolgozni hivatott bizottságot. Az Építőbank működésével és 1901-ben történt csődjével foglalkozó munkám volt az első, amely a Soproni Szemlében megjelent (1961). Több tanulmányom vagy rövidebb írásom közül fontosabbnak tartom az idegenforgalom történetével foglalkozót (négy részben, 1966—1967), a Sopront ért bombatámadások leírását eredeti amerikai források felhasználásával (1994 és 1995), a Soproni Ünnepi Hetek előzményeit tárgyaló dolgozataimat (1984, 1985).
1974-től olvasószerkesztője voltam a Soproni Szemlének, majd technikai szerkesztője, s az Alapítvány és a folyóirat titkára 1998-ig.
A nyolcvanas évektől kezdve részt veszek különböző pályázatokon. Évről-évre rendszeresen beadom pályamunkámat a megyei Szülőföldünk-pályázatra, ahol többször kaptam első díjat (pl. Győr mozitörténetéért). A Fotóművészek Szövetségének megírtam Sopron, illetve Sopron megye fotótörténetét, országos pályázaton a Fabricius család krónikájával (1980), Egy építészmérnök pályakezdését feldolgozó családtörténetemmel kaptam elismerést, az Irodalomtörténeti Társaság felvett tagjai sorába és második díjjal jutalmazott a Magyar irodalmi művek fordításai a két világháború közötti Oedenburger Zeitungban c. munkámért (megjelent a Soproni Szemlében 1988). Reformkori témákkal országos első és negyedik díjakban részesültem, 2002-ben. A Néprajzi Múzeum pályázatán IV. díjat kaptam azzal a munkámmal, amelyben közöltem dr. Nagy Emilnek, Bethlen igazságügy-miniszterének deportálásából 1951—1953 között Kőtelekről írott leveleit. Nagy Emil anyai nagyapám volt. Sopron testvérvárosaival foglalkozó munkám országos első díjat kapott 2004-ben.
Életre ítélve c. 1851-ben, Kufsteinben játszódó drámám megjelent a Soproni Füzetekben, részletét adta elő a soproni színtársulat. Az érsekújváriak készültek bemutatására, mely sajnos - anyagiak hiányában - elmaradt. Túlélés c. drámámat Überleben címmel felolvasásként mutatta be Sopronban a Temesvári Német Színház. Mikó István soproni társulata részletet adott elő az Életre ítélve c. darabomból.
1993-ban megkaptam a Sopron Kultúrájáért c. kitüntetést, 2002-ben pedig a Pro Urbe-díjat. Alapító tagja vagyok a Soproni Helytörténészek Baráti Körének.
A 2008. június 10-én Zalaegerszegen megtartott eredmény-hirdetésen a Magyar Nemzeti Múzeum és a Honismereti Szövetség országos helytörténeti gyűjtőpályázatának első díját kaptam meg "A gróf és a szegények" és a "Tűzvész a franciák árnyékában" című pályamunkáimért. Mindkettő egy-egy példánya a Magyar Nemzeti Múzeum Kézirattárába került.
A neckenmarkti székhelyű Edition Nove kiadó 2009-ben Bin ich doch ein Killer? címen megjelentette az Életre ítélve c. drámámat. Még ebben az évben jelent meg a Soproni Olvasókönyv II. Cikkgyűjtemény 1856-1921. a helyi német lapokból c. kétnyelvű összeállításom (az I. kötet már nem kapható), Karácsonyra pedig az Edition nove Novellák és elbeszélések címmel 17 írásomat adta közre.
Diagnózis. 2010. március 16-án: Már többeknek elmondtam, s elég nagy sikert arattam vele. Most kiegészítem egy sorral. Tehát: Felül kóválygok, alul imbolygok és hullámzik alattam a járda. A plusz: A lábamon alig-alig állok... Hát ilyen vagyok tavaszi frontátvonulások idején, 112/55-ös vérnyomással, 61-es pulzussal, délben."
________
Hárs József 2016. december 3-án éjjel végleg befejezte művét, és átadta lelkét a Teremtőjének.