Sopron

Talán legigényesebb írónk, akinek veretes alkotásait német és magyar nyelvű olvasóközönsége egyaránt nagyra értékelte.
Tisztviselőcsaládból származott, s maga is tisztviselőként kereste kenyerét. Közismert volt város- és ternészetszeretetéről.
Ezt nemcsak a Pro Urbe vagy a Hűség Díj, hanem a lőverében és erdei sétái során megtapasztalt madár- és növényvilág míves leírásai is bizonyítják. Erkölcsi elveit és polgári öntudatát fel nem adva, inkább íróasztalának dolgozott, semhogy behódoljon a pártállam elvárásainak. Számos munkája így csak mostanában láthatott nyomdafestéket. Már csak ezért sem tévesztendó össze Brechttel, a német drámaíróval. Pedig sokan mondják úgy a nevét.
A volt Gesztenyés utat 1988-ban keresztelték el róla. Az önkormányzat legújabb határozata szerint azonban osztoznia kell Szent Margittai, aki - az ottani plébános és hívei kérésére - a Mikoviny utca felőli alsó szakaszt foglalta el. A művelt és udvarias író ez ellen aligha tiltakozna, viszont szomorúan venné tudomásul, hogy személyének, személyüknek tisztelete az egyik jellegzetes soproni növényt szorította háttérbe. Egyelőre ugyan csak jelképesen. Reméljük, hogy a kertekben megmaradnak a gesztenyefák, s nem pusztán a messzi Bánfalván lévő körút táblái fognak emlékeztetni rájuk.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

A Várhely kora vaskori halomsírjainak első kutatója, a főreăliskola (ma Széchenyi Gimnázium) tanára. Ő találta meg a városháza építésekor az ún. capitoliumi triászt, amely - Szakál Ernő helyreállításában - ma a Fabricius-ház római kőtárának dísze.
Pozsonyban született és nevelkedett, majd Pesten szerzett tanári oklevelet. Szakja a történelem, földrajz és torna volt, de Európaszerte elsősorban régészként ismert. Ásatásaik számos értékes és látványos lelete található - a Hallstatt városáról elnevezett kultúra emlékeiként - a bécsi Kunsthistorisches Museumban. Szerencsére jut belőlük a soproni múzeum termeibe is.
Sok közleménye jelent meg a régészet bécsi és budapesti szaklapjaiban. Előadásokat tartott többek között a Soproni Irodalmi Körben, amelynek alapító tagja volt. 35 évi soproni tanárkodás után 1913-ban a fővárosba költözött, ahol a Nemzeti Múzeum régészeti osztályán dolgozott.
Emlékművét 1957-ben avatták fel a Várhelyen, első ottani feltárásainak hetvenedik évfordulóján. Szakál Ernő alkotása méltó módon hirdeti munkásságának jelentőségét. Nevét 1945 óta viseli egy kis utca, amely a Lehár Ferenc utcából az Anger-rét felé vezet.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

A borsmonostori ciszterek (1194-1532)
A régi Sopron vármegyéhez tartozó község ma Klostermarienberg, s a középkor folyamán fennállott kolostorának nyomát sem találni. A Miskolc-nembeli Domonkos bán által Heiligenkreuzból ide telepített szerzetesek mezőgazdasági tudományukkal fontos szerepet játszottak a megye életében.
Birtokaik közé tartozott Ágfalva is, s házuk volt Sopronban, ha nem is ott, ahol ma utcájukat találjuk. Hogy mitől Bors ez a monostor? Attól, hogy az alapító apját hívták így. A német név (Klostermarienberg) azt a történelmi tényt rejti, hogy a kegyhellyé fejlődött épületeket Máriának szentelték, továbbá azt a feltevést sugallja, hogy fent volt a közeli szólóhegyen.
A Répce folyó melletti, alig ötszáz lakosú községnek az Esterházy-család a legnagyobb birtokosa, nekik köszönhető mai temploma és kolostora a barokk idők emlékeit őrzi.
A Borsmonostori utca első és nemrég visszaszerzett nevét 1927-ben kapta. Akkor, amikor a városban szerteszét számos kis utcácskára került föl az Ausztriához csatolt helységek magyar neve. Emlékeztetőül - mondták a városatyák.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)