Sopron

Nevét Balassának is írta. Nyugtalan, harcias és szerelmes természete Bécstől Danzigig, Pozsonytól Erdélyig űzte-hajtotta várakon és városokon, csatamezőkön és várnagy-feleségek ágyasházain keresztül. Közben lengyel földön megtanult olaszul, a magyar végvárakban tőrökül, Némethonban latinul.
Elhódított szépasszonyokat és szomszédbeli birtokokat, majd kisebb kalandjait nagy kikosarazások követték. Igazi reneszánsz életet élt szerte az országban, s Európa közelebbi térségein (csak az nem bizonyított, hogy Sopronban is járt volna).
Első olyan költőnk, akit világirodalmi mércével mérhetünk, akár vitézi, akár szerelmes, akár pedig istenes énekeit számláljuk elő. Könnyed technikával írt versciklusaiban híven tükröződik változatos élete, s a másoktól átvett formákat is egyéni mondandójához igazítja. Szerelmes versei csak kéziratban terjedtek, vallásos költészete viszont a protestáns, sőt a katolikus énekeskönyvekbe is bekerült. Nehéz anyagi helyzetben, házasságában csalódva beállt a nádor seregébe, s Esztergom ostrománál, szinte keresve a halált, súlyosan megsebesült. A fellépő vérmérgezés oltotta ki életét.
Az önkormányzat 1991. április 2-án határozott úgy, hogy a tőlünk idegen Komszomol szervezetének neve helyett híres költőnké kerüljön a város észak-keleti részén, a Híd utcával párhuzamosan húzódó utcácska névtábláira.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Bellusi Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter Trencsén megye egyik kis falujában született. lskolába Léván, majd az esztergomi bcncésekhez járt. A jogot a budapesti egyetemen hallgatta. Tevékenyen részt vett megyéje életében. Itt főjegyző, később a parlamentben szabadelvű párti képviselő (1875).
1883-ban közlekedési mirtisztériumi államtitkár lett, de előtte nagy tanulmányutat tett nyugaton. 1886-ban foglalta el a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban, 89-ben a kereskedelemügyben az első bársonyszéket, s maradt ott haláláig.
Ebben a tisztségében erélyesen folytatta az elódei által megkezdett vasútpolitikát: az államosításokat, a MÁV szervezetének megszilárdítását, annak a közlekedési elgondolásnak megvalósítását, amelyet még Széchenyi álmodott meg. (A fővárosból sugarasan kiinduló fóvonalak rendszere, különösen a körkörös összeköttetések kevésbé rangos kialakítása miatt, ma - a kisebbre zsugorodott országban - nem éppen előnyös oldaláról mutatkozik meg.)
Barossnak, a vasminisztemek, nagy vívmánya volt a távolságtól függő, ún. zónadíjszabás, amellyel - hiszen 20 %-os díjmérséklést jelentett - népszerűvé tette a vasutat, és megadta a lehetőséget Budapest és a vidéki központok könnyű megközelítésére.
A Kossuth Lajos utcából elágazó utcát csak 1909-ben nevezték el róla. Ennek az oka a Sőrgyár, a város és a közbenső telkek tulajdonosainak árvitája volt.
Amíg csupán az állomásig volt kiépítve (1847 óta), Indóház utcának hívták.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)