Alsó-Lőverek

Talán legigényesebb írónk, akinek veretes alkotásait német és magyar nyelvű olvasóközönsége egyaránt nagyra értékelte.
Tisztviselőcsaládból származott, s maga is tisztviselőként kereste kenyerét. Közismert volt város- és ternészetszeretetéről.
Ezt nemcsak a Pro Urbe vagy a Hűség Díj, hanem a lőverében és erdei sétái során megtapasztalt madár- és növényvilág míves leírásai is bizonyítják. Erkölcsi elveit és polgári öntudatát fel nem adva, inkább íróasztalának dolgozott, semhogy behódoljon a pártállam elvárásainak. Számos munkája így csak mostanában láthatott nyomdafestéket. Már csak ezért sem tévesztendó össze Brechttel, a német drámaíróval. Pedig sokan mondják úgy a nevét.
A volt Gesztenyés utat 1988-ban keresztelték el róla. Az önkormányzat legújabb határozata szerint azonban osztoznia kell Szent Margittai, aki - az ottani plébános és hívei kérésére - a Mikoviny utca felőli alsó szakaszt foglalta el. A művelt és udvarias író ez ellen aligha tiltakozna, viszont szomorúan venné tudomásul, hogy személyének, személyüknek tisztelete az egyik jellegzetes soproni növényt szorította háttérbe. Egyelőre ugyan csak jelképesen. Reméljük, hogy a kertekben megmaradnak a gesztenyefák, s nem pusztán a messzi Bánfalván lévő körút táblái fognak emlékeztetni rájuk.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Nem érdektelen előzmények után 1903 telén huszonegy tekintélyes férfiú ült össze egy kisvendéglő különszobájában, hogy megalakítsa a Dunántúli Turista Egyestlletet (DTE). Az értekezlet ősszehívója, előadója, s az egyesületnek haláláig elnöke Hatvan Ferenc volt. A tagok száma, ha nem is mondható mind "kurtanadrágos, hátizsákos” turistának, általában S00 körül járt, 1947. évi betiltásukig. A régi megye turistaútjai, kilátók, menedékházak, útikalauzok jelzik eredményes működésüket.
Hatvan Ferenc Pinkafón (Pinkafeld) született, Budapesten kapta polgári iskolákra szóló tanítói oklevelét. Kismartoni évek után - ahol megtanulta „imádni a természetet” (kapuvári kitérővel) 1887-ben a soproni állami kereskedelmi akadémiára kerül (ma: a „Fáy”). Itt tanárkodik, majd igazgató, 1918-ban kért nyugdíjazásáig. „Fő törekvése volt az ifjúsággal a szabad természetet megkedveltetni” - írják róla ebböl az alkalomból. Ezt a megállapítást ki kell terjeszteni a felnóttekre is. ADTE nem volt szokványos egyesület. Ha nem is tudták tartani az első év 25 egész-, ill. többnapos és 26 félnapos kirándulásainak számát, de végig sokat mozogtak az erdőben; síztek, ródliztak, festették az útjelzéseket, s vigyáztak arra, hogy a komoly hegymászó túrák mellé könnyített vándorlásokat is szervezzenek.
Hatvan Ferencről nevezték el a mai Lővér Szálló helyén állott Hatvan-turistaházat. 1977-ben hoztak határozatot arról, hogy a kusza Lánzséri út egy ága az ő nevét viselje. Kár, hogy ez a döntés máig papíron maradt.
Az anyakönyv szerint 1929. január 16-án de. 1/4 10-kor halt meg. Előbb az evangélikus temetőben temették el, nem sokkal később a katolikusba került.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Nyílegyenesen, tehát meredeken kaptat fölfelé a Károly-magaslati út a Városligetivel párhuzamosan, megcélozva a ródlipályát és a Károly-kilátóhoz vezető ösvényeket. Ez a Károly nem utolsó királyunk, akit a tájékozatlanok egy időben a hegy és a torony névadójának hittek. Romwalter Károly nyomdász, később tehetős nyomdatulajdonos, 1877-ben a hegyhátat és a ráácsolt kilátókunyhót önmagáról nevezte el. (Elvégre ő adta hozzá a pénzt.)
Ennek bizonyítékát a tanácshoz intézett német nyelvű beadványában találjuk meg. Ebből kiderül, hogy „a közóhajtól ösztönözve és a helybeli lakosok és természctbarátok érdekében” azért létesitette a "messzelátótomyot” (máshol glorietteként említik), hogy szaporítsa a szép kirándulási lehetőségek számát a közeli környéken. Az épitkezésben Muck Endre erdőgondnok segítette.
Romwalter nyomdája a Várkerületen volt. Magas színvonalára jellemző, hogy Bécsnek is dolgozott, könyveket adott ki (pl. a Diem levéltárosnak tulajdonított soproni útikalauzt), de újságot is pénzelt. Az Oedenburger Zeitung tárgyilagos hangjával helytörténeti érték maradt a két világháború között is, amikor már az egyesült és részvénytársasággá alakult Röttig-Romwalter nyomda adta ki.
Romwalter hamar visszavonult villájába, maga termesztette rózsái közé. Alfréd nevű unokája kémikus, igen jó előadó, neves soproni egyetemi tanár volt.
A Károly-magaslati út a századforduló körül kapta a nevét.