Sopron

Az 1848-ban fogságából kiszabadított Stancsics Mihál, a parasztforradalmár köziró és néptanító sokfelé járt az országban, sőt Nyugat-Európában. Arról azonban nem tudunk, hogy Sopronban is megfordult volna. A Magyar Irodalmi Lexikon szerint a nemzetiségekkel szembeni álláspontja türelmetlen, soviniszta. Nevezetes röpirata Kiáltó szó a kormányhoz és a népnevelőkhöz az elnémetesedés tárgyában (1871). Talán ezért is került a neve 1948-ban éppen az egykori Somfalvi út elejének tábláira, kiszorítva onnan a „német” Flndorffer Ignácot (róla 1886-ban nevezték el).
Flandorffer a soproni kapitalizmus egyik vezéralakja, a Városszépítő Egyesület megszervezője, az utcájára néző Gázmű
egyik létrehozója volt (1865). A szénből előállított városi gázt főzésre (fűtésre) és világításra is használták, míg a villany ki nem szorította. A két üzem 1898-tól Soproni Világítási és Erőátviteli Rt. néven - egymás mögötti telephelyen - magáncégként működött 1921-ig. Ettől kezdve a városé volt Sopron Város Világítási és Erőátviteli Vállalat elnevezéssel. 1949-ben a villamosművet államosították. A gázgyártás csak 1966-ban került ki a tanács felügyelete alól.
Erre az utcára nyílt Flandorffer pincészete. A szerteágazó pincerendszert ma is a régi célra hasznosítják. - Nevezetes épületcsoport a határőr- (korábban 48-as) laktanya is. 1889-ben építtette a tőrvényhatóság.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Erdély egyik neves és tudománypártoló családjáböl származott gróf Teleki Pál. Mint világhírű földrajztudős és egyetemi tanár tagja volt a trianoni béketárgyalásokon résztvett magyar küldőttségnek. Későbbi pályafutása során végleg elkötelezte magát a nagypolitika mellett, de jól ismertek azok a fotók is, amelyeken főcserkészként látható. Többször vállalt miniszteri tárcát, kétszer foglalta el a miniszterelnöki bársonyszéket. Másodszor az ország legválságosabb időszakában, 1939-ben.
Bár voltak angol kapcsolatai, az irredenta mozgalmak és a német hatalmi törekvések nyomásának nem tudott úgy ellenállni, hogy sokáig megőrizhette volna az ország semlegességét. Ez a lengyelek lerohanásakor még sikerült, ám amikor az alig megkötött magyar-jugoszláv barátsági szerződés felrúgásával arra kényszerült, hogy megengedje a német csapatok átvonulását, más kiutat nem látott, mint az öngyilkosságot. Ez a tette - a gyilkosságről szóló legenda ellenére - ma már kétséget kizáróan bizonyított tény.
Az utat lakógyűlésen elhangzott javaslatra nevezték el róla.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

1939. július 19-én rendkívüli közgyúlésre ültek össze a törvényhatóság tagjai. Napirendjükön szerepelt 18 utca elnevezése is. Közöttük „az Ikvasorból kiinduló és a Vízmű iroda mellett elhúzódó” zsákutca. Sajnos indokolás híján csak találgathatunk, hogy a régi soproni család melyik tagjáról kapta a nevét. Torkos József evangélikus lelkész vagy Sámuel, táblabíró és a líceum jótevője jogosan, András polgármester kevésbé jogosan pályázhattak volna rá. Utóbbi ugyanis, gazdasági ügyei miatt, a polgárok feljelentésére bíróság elé került, s csak barátai közbenjárására menekült meg a száműzetéstől. Ezért mi egyértelműen az oldalágra, Torkos Ferenc kőszegi ügyvédnek László nevű fiára voksolunk. As sopronivá lett teológiai végzettségű tanár, költő, a Petőfi Társaság egyik alapítója, a Kisfaludy Társaság tagja, a Frankenburg Irodalmi Kör dísztagja volt. Hosszú, csendesen folydogáló életét éppen 1939. március 15-én fejezte be.
Meleg hangú méltatást olvashatunk róla a Soproni Szemle korabeli számában. Ebből megtudhatjuk, hogy műfordítással, verselmélettel, sőt tankönyvírással is foglalkozott, s röviddel halála előtt műveiből összeállított műsort sugárzott a budapesti rádió. Színdarab, eposz, s versek maradtak hagyatékában. A Petóti Társaság irodalmi nagydíjával jutalmazta életművét.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)