Sopron és környéke utcanév keresője

Egyike azoknak, akik nem faji, hanem politikai okok miatt vesztették életüket a második világháború német koncentrációs táboraiban. A nyilas hatalomátvétel következtében került a Gestapo kezére mint ellenségként nyilvántartott szociáldemokrata. Sem a háború, sem a Volksbundot nem szívelhette, az kétségtelen.
A cipészszakmát tanulta, s művelte, közben részt vett a szakszervezet bérharcaiban. Később az 1896-ban alakult Munkásbiztosítónak lesz tisztviselője. Egy időben könyvelő a Sopronmegyei Fogyasztási és Termelési Szövetkezetben.
Beválasztják a soproni törvényhatóságba, ahol főleg beadványokkal igyekszik segíteni a munkanélkülieken, illetve felhívni a figyelmet gyerekek éjszakai dolgoztatására vagy az alacsony bérekre a harmincas évek világválsága idején.
Az erősen osztrák befolyás alatt működő Természetbarátok Turista Egyesületének egyik alapítója, s a szociáldemokraták szervezetének vezetője itt a városban. A nyilasok szemében kommunista, a kommunisták szerint jobboldali szociáldemokrata. Kérdés - ha történelmietlen is -, mi lett volna vele, ha megéri a Rákosi-korszakot? (Ugyanezt kérdezhetnénk Bajcsy-Zsilinszky Endrével kapcsolatban is.)
Utcája, még rövidke formájában, a szürke nénék fürdőházáről kapta nevét, hosszúra nyúlva már gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter és országgyűlési képviselőnk emlékét hirdette 1945-ig.
Amikor 45-ben szóbakerült a neve, Budapestről érdeklődtek: - Jó, jó, de ki az a Ferenczy János?
Nos, legalább mi tudjunk róla valamit.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Németkeresztúrott született, Sopronban diákoskodott lapszerkesztő, tárcaíró és hivatalnok. Nyugdíjasként Sopronban élt, s itt megalapította a később róla elnevezett irodalmi kört (1877).
Itjúkora elég mozgalmas volt. Pécsett, Győrött, Szombathelyen tanult, majd Keszthelyen a Georgiconban, Egerben a jogon. Rövid ideig Széchenyi titkára Nagycenken, kadét Sopronban, gazdálkodó Somogy megyében, kincstári fogalmazó, s Kossuth Hírlapjának újságírója. Amikor levéltári tisztté nevezték ki, nem írhatott többé Kossuth lapjába. Megalapította hát az Életképeket, s több neves írót is foglalkoztatott annak irodalmi mellékletében. A forradalmi események Bécsben érték. Börtönbüntetést szenvedett, felesége meghalt, fia öngyilkos lett.
Irodalmi munkásságát a rövidebb írások és a humor jellemzik. Emlékiratai sok irodalomtörténeti vonatkozăst tartalmaznak, de bőven találunk bennük soproni társadalmi rajzolatokat is.
Emlékét először a mai Lánzséri út alsó szakasza őrizte, majd - 1912-ben - a Soproni Irodalmi és Művészeti Kör (1911-től
Frankenburg Irodalmi Kör) vezetőinek kérésére az Árokszer kapta a nevét, s viseli ma is.
Ennek ellenére sokan Frankenburgi útnak hívják. Ugyan miért? Talán a térképen nehezen megtalálható osztrák kisvárosra gondolnak?
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)