Sopron és környéke utcanév keresője

A Nádasdy-huszárok (1688-1918)
Egyenruhájuk hagyományos színei: a nadrág vöröse, az aranysújtásos atilla és mente sötétkékje, amelyet fekete prém szegélyezett. Fejükön fehéren-feketén a csákó. Szívdobogtató látvány volt azoknak, akik az évszázad elején látták őket, amint gyakorlatra vonulnak Baross úti laktanyájukból a környékre. Az ezred akkor a 9-es számot viselte a közös hadseregben, pedig a török elleni felszabadító hadjáratban az első ilyen alakulat. A Nádasdy nevet 1888-ban kapta. Ez a gróf Nádasdy nem az Nádasdy, akit lázadó országbiróként ismer a történelem, hanem annak császárhű unokája (ugyancsak Ferenc), az ezrednek 1741-től néhány évig tulajdonosa.
Az oroszok elleni első világháborús, limanovai haditettük dicsőségét hirdette a Deák téren az az emlékmű, amelyet 1924-ben faragott Kisfaludy Strobl Zsigmond, s egyes kommunisták szétvertek úgy, hogy nyoma sem maradt.
Egykori laktanyájuk a vasútra szánt 1944-45. téli szőnyegbombázások áldozata lett. (Ők 1938 vége óta már nem voltak itt.) Benne-körülötte egy kései utódnak számos katonája halt hősi halált.
A közelben húzódó külvárosi utca Knapp Gábor tanácskoztársasági vezető nevét őrizte, korábban viszont Csendőr utca volt. Ez változott most „Huszár”-rá. A Deák téri szobor helyett pedig emléktábla kerül az egyik közeli ház falára.
Utóbb jutott tudomásomra, hogy a 3. huszárezred megtartotta az 1918 előtti eredeti nevet. A bombázáskor már nem voltak itt, mert elhelyezték őket. Búcsújukról a Soproni Hírlap 1938.
december 31-i száma ad hírt. Egy közelebbről még nem ismert felvidéki lovasalakulat került ide.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Az utcanévtábla festőjének „jóvoltából” egybeírt nevű soproni polgár sorsfordító embere volt történelmünknek. A fiát és rokonainak gyermekeit túszokként fogva tartó cseh király seregével - és a rabok életével - nem törődve, beengedte falaink közé a törvényes magyar uralkodót és csapatait. Jutalmul ő lehetett az első városbíró, akit a frissen kiérdemelt szabadalomlevél birtokában a cívisek 1277. április 24-én, Szent György virágos napján, maguk választóttak.
A dátum évszázadokig megmaradt jeles napnak, amikor is vezetőséget cseréltek a polgárok. Előbb a székesfehérváriak szokása szerint, majd a budai kiváltságok mintájára.
István bíróról keveset tudunk. A róla szóló írásában (Soproni Szemle, 1973) Házi Jenő sem tud életrajzi adatokról, viszont érdekes javaslattal zárja sorait. A városbíró alakját bronzba kellene önteni, s az akkor még üresen álló telken, az Új utca és a Szent György utca közötti háromszőgben, felállítani. Volt főlevéltárosunk elképzelését a 700. évforduló hangsúlyozására szánta. Elgondolkodhatunk rajta, hogy akarjuk-e, s ha igen, hova képzelnénk el.
Bőven van rá időnk a legközelebbi kerek évfordulóig.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Az utcák ábécérendjében a számítógép az i-hez sorolja, pedig valójában a rómaiak négyes sorszámával jelölt Árpád-házi királyunkról van szó. Gyermekként lépett trónra 1272-ben, s éppen szeretett cimborái, a kunok gyilkolták meg 1290-ben. Sok jót nem jegyzett föl róla a történelem. Ezek egyikéért a Habsburgok lehettek hálásak neki. Bécs központú, sok évszázados uralmuk kezdetét számították attól a csatától, amelyben Kun Lásfló csapatai segítették őket győzelemhez. Holtan maradt a Morva mezején az az Ottokár cseh király, akivel kevéssel előbb Sopronnak gyűlt meg a baja.
Mi is történt 1273-ban? Az ellenség árulás folytán a falakon belülre került, s hogy megszilárdítsa hódítását, gyermekeket
szedett túszokul. Ezek sorsával nem törődve, a soproniak a felszabadításukra érkező magyar uralkodó előtt megnyitották
kapuikat. Húségükre emlékezve a király 1277-ben oklevélben adományozott városi kiváltságot nekik. Így lett váras helyből
várossá Sopron, a székesfehérváriak mintájára fogalmazott jogokkal. Egyúttal a besenyő íjászok villa Luerje, meg az
udvarnokok földje bővítette birtokaikat.
Tanulság: nem az ajándékozó jelleme, hanem a jogállása a fontos. No és természetesen az ajándék, amitől ez a civitas századokkal később fidelissima lehetett.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)