Sopron és környéke utcanév keresője

A borsmonostori ciszterek (1194-1532)
A régi Sopron vármegyéhez tartozó község ma Klostermarienberg, s a középkor folyamán fennállott kolostorának nyomát sem találni. A Miskolc-nembeli Domonkos bán által Heiligenkreuzból ide telepített szerzetesek mezőgazdasági tudományukkal fontos szerepet játszottak a megye életében.
Birtokaik közé tartozott Ágfalva is, s házuk volt Sopronban, ha nem is ott, ahol ma utcájukat találjuk. Hogy mitől Bors ez a monostor? Attól, hogy az alapító apját hívták így. A német név (Klostermarienberg) azt a történelmi tényt rejti, hogy a kegyhellyé fejlődött épületeket Máriának szentelték, továbbá azt a feltevést sugallja, hogy fent volt a közeli szólóhegyen.
A Répce folyó melletti, alig ötszáz lakosú községnek az Esterházy-család a legnagyobb birtokosa, nekik köszönhető mai temploma és kolostora a barokk idők emlékeit őrzi.
A Borsmonostori utca első és nemrég visszaszerzett nevét 1927-ben kapta. Akkor, amikor a városban szerteszét számos kis utcácskára került föl az Ausztriához csatolt helységek magyar neve. Emlékeztetőül - mondták a városatyák.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Néprajztudós. Keresztneveit a németek Johann Reinhardnak írják, a másodikat Raimundnak is. Svájci szülőktől Karintiában született, Felsőlövőn végezte el a tanítóképzőt. Magyarul itt és Győrött tanult meg. A soproni evangélikus elemi iskola tanítójaként oktatta a gyerekeket kézügyességre (slöjd volt a neve a tárgynak), erről könyvet írt. A nyári szünetekben Nyugat-Magyarország és Ausztria parasztházait kutatta, rajzolta, fényképezte. Főleg a hienc népmeséket gyűjtötte, s magyar néprajzi munkákat fordított németre.
A soproni múzeum néprajzi anyagából a horvát, német szobaberendezéseket, a harkai vendéglő kármentős ivóját ő gyűjtötte. Egyik főőre a Deák téri Lenck-villában 1913-ban nyílt múzeumnak.
Hirtelen és korai halála (1914 novemberében hunyt el, 51 éves korában) jelentős néprajzi munkáit szakította félbe. Talán ezért is van az, hogy német nyelvterületen még ma is nagyobb a híre, mint nálunk a múzeum falain kívül. Most is egy svájci egyesület segít a kutató és múzeumberendező tudós széleskörű elismertetésében.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Gömör megyei evangélikus család fia. Az ügyvédi pályán indult el, ám erről lemondott akkor, amikor a Kalapos király elrendelte, hogy az ügyvédek ezentúl kereseteiket csakis német nyelven nyújthatják be a törvényszékeknél.
1790-től a magyar öntudatot és nyelvet védő megyei szervezetben tevékenykedik mint főjegyző. Tüzes szónoklatai az önkényuralom ellen dôrögnek. Sopronhoz legközelebb tanulmányai során jutott: Pozsonyban jogászkodott, utána Győrött tanulta az ügyvédi mesterséget.
"1799-ben ő volt a váczi siketnéma intézet legelső tervezője s kezdeményezője, e czélra 50 ezer forintot gyűjtött és azt maga ezerrel növelte” - írják róla. E tárgyban fogalmazott munkája nyomtatásban a következő címet kapta: „Kőnyörgő
levél, melyet segedelemnyujtás végett nyujtott a váczi siketnémák nevelőházának nevében a segedelem beszedő. Kassa, 1802."
A „jólészi” előnevű fériú családnevét 'császár'-nak kell ejteni. A terecske, ahol szép emléktáblája van, a Tóth Antal utca vége felé, a Siketnéma Intézet oldalában található. Korábban - 1950 előtt - Tóth Antal tér volt a neve. Érdekessége, hogy egyetlenegy házszáma sincs.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)