Nyílegyenesen, tehát meredeken kaptat fölfelé a Károly-magaslati út a Városligetivel párhuzamosan, megcélozva a ródlipályát és a Károly-kilátóhoz vezető ösvényeket. Ez a Károly nem utolsó királyunk, akit a tájékozatlanok egy időben a hegy és a torony névadójának hittek. Romwalter Károly nyomdász, később tehetős nyomdatulajdonos, 1877-ben a hegyhátat és a ráácsolt kilátókunyhót önmagáról nevezte el. (Elvégre ő adta hozzá a pénzt.)
Ennek bizonyítékát a tanácshoz intézett német nyelvű beadványában találjuk meg. Ebből kiderül, hogy „a közóhajtól ösztönözve és a helybeli lakosok és természctbarátok érdekében” azért létesitette a "messzelátótomyot” (máshol glorietteként említik), hogy szaporítsa a szép kirándulási lehetőségek számát a közeli környéken. Az épitkezésben Muck Endre erdőgondnok segítette.
Romwalter nyomdája a Várkerületen volt. Magas színvonalára jellemző, hogy Bécsnek is dolgozott, könyveket adott ki (pl. a Diem levéltárosnak tulajdonított soproni útikalauzt), de újságot is pénzelt. Az Oedenburger Zeitung tárgyilagos hangjával helytörténeti érték maradt a két világháború között is, amikor már az egyesült és részvénytársasággá alakult Röttig-Romwalter nyomda adta ki.
Romwalter hamar visszavonult villájába, maga termesztette rózsái közé. Alfréd nevű unokája kémikus, igen jó előadó, neves soproni egyetemi tanár volt.
A Károly-magaslati út a századforduló körül kapta a nevét.
Romwalter Károly nyomdászról (1825-1902)