Nem érdektelen előzmények után 1903 telén huszonegy tekintélyes férfiú ült össze egy kisvendéglő különszobájában, hogy megalakítsa a Dunántúli Turista Egyestlletet (DTE). Az értekezlet ősszehívója, előadója, s az egyesületnek haláláig elnöke Hatvan Ferenc volt. A tagok száma, ha nem is mondható mind "kurtanadrágos, hátizsákos” turistának, általában S00 körül járt, 1947. évi betiltásukig. A régi megye turistaútjai, kilátók, menedékházak, útikalauzok jelzik eredményes működésüket.
Hatvan Ferenc Pinkafón (Pinkafeld) született, Budapesten kapta polgári iskolákra szóló tanítói oklevelét. Kismartoni évek után - ahol megtanulta „imádni a természetet” (kapuvári kitérővel) 1887-ben a soproni állami kereskedelmi akadémiára kerül (ma: a „Fáy”). Itt tanárkodik, majd igazgató, 1918-ban kért nyugdíjazásáig. „Fő törekvése volt az ifjúsággal a szabad természetet megkedveltetni” - írják róla ebböl az alkalomból. Ezt a megállapítást ki kell terjeszteni a felnóttekre is. ADTE nem volt szokványos egyesület. Ha nem is tudták tartani az első év 25 egész-, ill. többnapos és 26 félnapos kirándulásainak számát, de végig sokat mozogtak az erdőben; síztek, ródliztak, festették az útjelzéseket, s vigyáztak arra, hogy a komoly hegymászó túrák mellé könnyített vándorlásokat is szervezzenek.
Hatvan Ferencről nevezték el a mai Lővér Szálló helyén állott Hatvan-turistaházat. 1977-ben hoztak határozatot arról, hogy a kusza Lánzséri út egy ága az ő nevét viselje. Kár, hogy ez a döntés máig papíron maradt.
Az anyakönyv szerint 1929. január 16-án de. 1/4 10-kor halt meg. Előbb az evangélikus temetőben temették el, nem sokkal később a katolikusba került.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Hatvan Ferencről (1860-1929)