Talán legigényesebb írónk, akinek veretes alkotásait német és magyar nyelvű olvasóközönsége egyaránt nagyra értékelte.
Tisztviselőcsaládból származott, s maga is tisztviselőként kereste kenyerét. Közismert volt város- és ternészetszeretetéről.
Ezt nemcsak a Pro Urbe vagy a Hűség Díj, hanem a lőverében és erdei sétái során megtapasztalt madár- és növényvilág míves leírásai is bizonyítják. Erkölcsi elveit és polgári öntudatát fel nem adva, inkább íróasztalának dolgozott, semhogy behódoljon a pártállam elvárásainak. Számos munkája így csak mostanában láthatott nyomdafestéket. Már csak ezért sem tévesztendó össze Brechttel, a német drámaíróval. Pedig sokan mondják úgy a nevét.
A volt Gesztenyés utat 1988-ban keresztelték el róla. Az önkormányzat legújabb határozata szerint azonban osztoznia kell Szent Margittai, aki - az ottani plébános és hívei kérésére - a Mikoviny utca felőli alsó szakaszt foglalta el. A művelt és udvarias író ez ellen aligha tiltakozna, viszont szomorúan venné tudomásul, hogy személyének, személyüknek tisztelete az egyik jellegzetes soproni növényt szorította háttérbe. Egyelőre ugyan csak jelképesen. Reméljük, hogy a kertekben megmaradnak a gesztenyefák, s nem pusztán a messzi Bánfalván lévő körút táblái fognak emlékeztetni rájuk.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Neves soproni íróról (1893—1976)