1939. július 19-én rendkívüli közgyúlésre ültek össze a törvényhatóság tagjai. Napirendjükön szerepelt 18 utca elnevezése is. Közöttük „az Ikvasorból kiinduló és a Vízmű iroda mellett elhúzódó” zsákutca. Sajnos indokolás híján csak találgathatunk, hogy a régi soproni család melyik tagjáról kapta a nevét. Torkos József evangélikus lelkész vagy Sámuel, táblabíró és a líceum jótevője jogosan, András polgármester kevésbé jogosan pályázhattak volna rá. Utóbbi ugyanis, gazdasági ügyei miatt, a polgárok feljelentésére bíróság elé került, s csak barátai közbenjárására menekült meg a száműzetéstől. Ezért mi egyértelműen az oldalágra, Torkos Ferenc kőszegi ügyvédnek László nevű fiára voksolunk. As sopronivá lett teológiai végzettségű tanár, költő, a Petőfi Társaság egyik alapítója, a Kisfaludy Társaság tagja, a Frankenburg Irodalmi Kör dísztagja volt. Hosszú, csendesen folydogáló életét éppen 1939. március 15-én fejezte be.
Meleg hangú méltatást olvashatunk róla a Soproni Szemle korabeli számában. Ebből megtudhatjuk, hogy műfordítással, verselmélettel, sőt tankönyvírással is foglalkozott, s röviddel halála előtt műveiből összeállított műsort sugárzott a budapesti rádió. Színdarab, eposz, s versek maradtak hagyatékában. A Petóti Társaság irodalmi nagydíjával jutalmazta életművét.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Torkos László író-költő-lelkészről (1839—1939)
