A kőznyelvben erdészeti technikumként ismert iskola róla van elnevezve; az Állomás utcával párhuzamosan, az új házak udvarain átvezető átjáró 1987 óta őrzi az emlékét; tábla hirdeti érdemeit az Elókapuban, azon a házon, ahol a Roth család nemzedékek óta gyakorolta a pékség nehéz mesterségét. Legnagyobb érdeme azonban az, hogy 1919-ben, amikor már szava volt az erdészeti képzés berkeiben, elérte, hogy a Selmecen hontalanná vált Akadémia Sopronban telepedhessék le. Őnélküle nem lenne ma városunkban egyetem.
Sopronban született. Itt végezte iskoláit, majd - érettségi és katonáskodás után - Selmecbányára ment, ahol kiváló eredménnyel végezte és fejezte be tanulmányait. Néhány év máshol töltött szolgálat után oda került vissza, a központi erdészeti kísérleti állomáshoz, majd szülővárosa fogadta be. Négy évtizedet töltött el az erdészeti kutatásügy szolgálatában. Mint egyetemi tanár vonult nyugalomba, de sem oktatói, sem kutatói, sem irodalmi tevékenységét ezzel nem hagyta abba.
Nemzetközi téren is számos elismerést szerzett hazájának és magának is. Az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége 1929-ben alelnökévé, majd 1932-ben elnökévé választotta. Ebben a minőségében rendezte meg mintaszerűen a Szövetség magyarországi kongresszusát 1936-ban.
Szemben a tarvágásos, mesterséges felújítást alkalmazó rendszerrel, a többé-kevésbé természetes összetételű elegyes erdő és az ebből következő természetes felújítás híve volt.
Reméljük, hogy sokévtizedes harca előbb-utóbb meghozza eredményeit, s akkor emlékét nemcsak utcanévtáblák, hanem szakszerű munkával fenntartott szép erdeink is őrizni fogják.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Dr. Roth Gyula egyetemi tanárról (1873—1961)