A változatos életpályájú, Kismartonban született tudóst Sopron nem becsülte érdeme szerint. Igaz, hogy sértődékeny, magányosságra hajló természete sem szerzett számára sok barátot. Sorsának későbbi vargabetűit talán ennek "köszönhette".
Volt ügyvéd és bírósági beosztott a Felvidéken, tiszt a szabadságharcban, amiért fogságot szenvedett, Pesten tudományos cikkek írójaként "szabadúszó", majd kistisztviseló a Nemzeti Múzeumban. A külföld elismerésének visszhangjára vették be 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. Mégis - a biztosabb megélhetés kedvéért - feladta pesti állását és visszaköltözik megyénkbe, ahol a Széchenyi-nemzetség levéltárosa lesz.
Egész életének meghatározója a régészet szeretete és művelése. Hogy tárgyához jobban érthessen, meglett férfikorában elvégezte a szükséges egyetemi tanulmányokat. Őt bízták meg a GYSEV-vasútvonal építésekor előkerült régészeti leletek összegyűjtésével. Utolsó ásatása a bécsi-dombi kelta telep feltárása volt. Ezt a helyszínen emlék hirdeti. A megyei múzeum alapítása ugyan nem sikerült, szerencsére azonban az oda szánt könyvtára és gyűjteménye városunk múzeumát ma is gazdagítja.
A Halász utca és Híd utca közötti utcát - kései elismerésképpen - 1927-ben nevezték el róla.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Paúr Iván régész-múzeumalapítóról (1805—1888)