A haláltáborban elpusztult író kitagadott fia volt a szintén mártír Dr. Pollák Miksa soproni főrabbinak. Gyerekkorát az iskolával egy fedél alatt, a neológ zsinagóga tőszomszédságában töltötte el. A társadalmi előírások és az otthoni puritán légkör nyűge alól a régmúlt romantikájába menekült: ortodox hitet valló nagyapjának sátrába, a papréti platánok alá. Lázadása akkor vált teljessé, amikor a császár egyenruháját a
vőrösökével cserélte föl. Börtön és emigráció után a főváros irodalmi kávéházaiban kötött ki. 1926-ban díjat nyert a Nyugat c. folyóirat elbeszéléspályázatán. A társadalom elesettjeivel foglalkozó írásai az Est-lapokban jelentek meg. Az antiszemitizmus feléledése ráébresztette zsidó voltára: regényeiben és szindarabjaiban népének problémái foglalkoztatják. Stílusa a nyugtalan modern próza és régiesség keveréke. Számos művét fordították le nyugati nyelvekre. Világmegváltó nagy művére készült, mikor - 1944 tavaszán - behívták munkaszolgálatosnak. Sok átélt borzalom után hurcolták ki német koncentrációs táborokba, ahol aztán nyoma veszett.
Fegyvertár utcai emléktábláját Szakál Ernő faragta kőbe. A Felső-Büki Nagy Pál utcából nyíló kis utcáját 1958-ban kapta.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Pap Károly mártírhalált halt íróról (1897—1945). Eredeti neve: Pollák.
