Ezúttal nem személynév kíván magyarázatot, hanem egy olyan szó, amely - bár hosszú évszázadok óta használatos - az 1930-as években hatalmas energiákat felszabadító viták tárgya volt. Kisebb részben a tartalma, nagyobbréazt az írásmódja miatt. A növekvő pángermán propaganda kivédésére minden alkalmat megragadtak magyar érzelmű eleink. Egyik ilyen lehetőség volt annak bizonyítása hogy a déli dombokon sorjázó gyümölcsösök, egyúttal nyaralók, lőverként használt német neve az ősi besenyő villa Luer falut rejti, s székely példák alapján lövérnek ejtendő. Így formálták át az összes hivatalos elnevezést (az Alsó-Lövér, Felső-Lövér, Lövér Szálló, s - bár vonakodva - a Lövér uszoda nevét). A kertek azonban a várusházi tisztviselők szóhasználatában éppúgy lőverek maradtak, mint a soproniak többsége számára. Már csak a logika miatt is, hiszen az egykori falunak nincs többes száma. Azóta ugyancsak bizonyosnak látszik, hogy az íjászok kőzsége nem a dombokon terült el, hanem valahol a mai Rákóczi utca környékén. Ezért helyesen cselekedett az önkormányzat, mikor a korábbi Szabadság körutat nem szabdalta föl részekre, s nem erőltette a Lövér nevet, hanem a lővereket összefűző kőrutat Lőver körútnak keresztelte el. Ezen az sem változtat, hogy az utcanévtáblák készítői, felemás megoldással, Lővérként
festették föl. Csupa hosszú ékezettel.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
A lőverek házas gyümölcsöskertek. A szó eredete a bajor löwer (határdomb). Nincs kapcsolatuk a Villa Luer nevű korai középkori faluval.