A Sopron megyei jobbágyfiúból evangélikus püspökké lett költő és műfordító legnagyobb érdeme az első magyar önképzőkörnek, a Soproni Magyar Társaságnak a megalapitása (1790) és a falusi birtokán visszahúzódott volt soproni licista, Berzsenyi Dániel felfedezése. Legértékesebb munkája: „Kis János szuperintendens visszaemlékezései életéből”, amelyet halála előtt nem sokkal jelentetett meg városunkban.
Kazinczy és nyomában Kölcsey sokra tartotta kőltészetét, pedig - hatalmas munkássága ellenére - igencsak középszerű alkotónak minősíthető. Kritikáiban, amelyeket gyakran osztrák lapokban helyezett el, igen óvatosltodó, márcsak szelíd természete miatt is.
Néha szokták idézni Sopron tájékához c. versét, amely jellemző ókori példaképeket utánzó stílusára. Kezdő sorai:
„Szép vagy, Sopronnak zordon hegye, völgye, hol ormos
Rengeteged feketéll, s bérceid árja zuhog ...”
A Templom utcai paplakban sokszor fogadta a magyar reformkor irodalmárait, s élénk levelezésben állott velük, jöttek
légyen Erdélyből vagy a Felvidékről.
Utcája ott húzódik - az Erzsébet és a Mátyás király utca között -, ahol líceumi diák korában játszott diáktársaival, vagy
később, teolőgusként, barátaival elmélyülten vitatkozgatott.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Kis János evangélikus lelkész-költőről (1770—1846)