Az utcanévtábla festőjének „jóvoltából” egybeírt nevű soproni polgár sorsfordító embere volt történelmünknek. A fiát és rokonainak gyermekeit túszokként fogva tartó cseh király seregével - és a rabok életével - nem törődve, beengedte falaink közé a törvényes magyar uralkodót és csapatait. Jutalmul ő lehetett az első városbíró, akit a frissen kiérdemelt szabadalomlevél birtokában a cívisek 1277. április 24-én, Szent György virágos napján, maguk választóttak.
A dátum évszázadokig megmaradt jeles napnak, amikor is vezetőséget cseréltek a polgárok. Előbb a székesfehérváriak szokása szerint, majd a budai kiváltságok mintájára.
István bíróról keveset tudunk. A róla szóló írásában (Soproni Szemle, 1973) Házi Jenő sem tud életrajzi adatokról, viszont érdekes javaslattal zárja sorait. A városbíró alakját bronzba kellene önteni, s az akkor még üresen álló telken, az Új utca és a Szent György utca közötti háromszőgben, felállítani. Volt főlevéltárosunk elképzelését a 700. évforduló hangsúlyozására szánta. Elgondolkodhatunk rajta, hogy akarjuk-e, s ha igen, hova képzelnénk el.
Bőven van rá időnk a legközelebbi kerek évfordulóig.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Az első ismert (13. századi) városvezetőről