Németkeresztúrott született, Sopronban diákoskodott lapszerkesztő, tárcaíró és hivatalnok. Nyugdíjasként Sopronban élt, s itt megalapította a később róla elnevezett irodalmi kört (1877).
Itjúkora elég mozgalmas volt. Pécsett, Győrött, Szombathelyen tanult, majd Keszthelyen a Georgiconban, Egerben a jogon. Rövid ideig Széchenyi titkára Nagycenken, kadét Sopronban, gazdálkodó Somogy megyében, kincstári fogalmazó, s Kossuth Hírlapjának újságírója. Amikor levéltári tisztté nevezték ki, nem írhatott többé Kossuth lapjába. Megalapította hát az Életképeket, s több neves írót is foglalkoztatott annak irodalmi mellékletében. A forradalmi események Bécsben érték. Börtönbüntetést szenvedett, felesége meghalt, fia öngyilkos lett.
Irodalmi munkásságát a rövidebb írások és a humor jellemzik. Emlékiratai sok irodalomtörténeti vonatkozăst tartalmaznak, de bőven találunk bennük soproni társadalmi rajzolatokat is.
Emlékét először a mai Lánzséri út alsó szakasza őrizte, majd - 1912-ben - a Soproni Irodalmi és Művészeti Kör (1911-től
Frankenburg Irodalmi Kör) vezetőinek kérésére az Árokszer kapta a nevét, s viseli ma is.
Ennek ellenére sokan Frankenburgi útnak hívják. Ugyan miért? Talán a térképen nehezen megtalálható osztrák kisvárosra gondolnak?
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Frankenburg Adolf íróról (1811—1884)