Családja három évszázaddal ezelőtt, nevét megváltoztatva, menekült Erdélyből a mi kőrnyékünkre. Ő maga Fertőszentmiklóson született és Bécsben halt meg. Életútja - a soproni gimnáziumi évek, a pozsonyi és pesti joghallgatás után - meredeken ívelt felfelé. 1807-ben megyénk országgyűlési követévé választották, s megbízói a kiváló szónokban nem is csalódtak.
Ódában lelkesedtek érte, Kazinczy és mások magasztalják. Az udvarnak egy ideig sikerül őt távoltartani a politikai élettől, ám 1825-ben újra követ. Sorsdöntő év: „főképen az ő lángszavainak köszönhető, hogy (...) Széchenyi István és társainak nagylelkü ajánlata alapján létrejött” a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek igazgatásában szerepet vállalt. Főldbirtokos nemes lévén, a harmincas évek demokratizmusa már megdőbbenti; s a negyvenes évek eseményei elől visszavonul.
A szabadságharc utáni abszolutizmus ellen azonban "bőven szórta élczei találó nyilait” - írja róla Szinnyei József, a magyar írókról összeállított nagy munkájában. Szónoklatai főként az országgyűlések naplóiban maradtak fenn. Híres szállóigéje: „Az elveszett alkotrnányt huszonnégy óra alatt vissza lehet szerezni, de a nemzetiséggel elhal a nemzet is". Ekkor írta róla Berzsenyi: "A derék nem fél az idők mohától.”
Utcája a GYSEV-állomás tengelyével párhuzamosan, a József Attila és a Kőszegi út között húzódik, s 1927-ben kapta a nevét.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Felsőbüki Nagy Pálról, a megye híres reformkori politikusáról (1777—1857)