A Várhely kora vaskori halomsírjainak első kutatója, a főreăliskola (ma Széchenyi Gimnázium) tanára. Ő találta meg a városháza építésekor az ún. capitoliumi triászt, amely - Szakál Ernő helyreállításában - ma a Fabricius-ház római kőtárának dísze.
Pozsonyban született és nevelkedett, majd Pesten szerzett tanári oklevelet. Szakja a történelem, földrajz és torna volt, de Európaszerte elsősorban régészként ismert. Ásatásaik számos értékes és látványos lelete található - a Hallstatt városáról elnevezett kultúra emlékeiként - a bécsi Kunsthistorisches Museumban. Szerencsére jut belőlük a soproni múzeum termeibe is.
Sok közleménye jelent meg a régészet bécsi és budapesti szaklapjaiban. Előadásokat tartott többek között a Soproni Irodalmi Körben, amelynek alapító tagja volt. 35 évi soproni tanárkodás után 1913-ban a fővárosba költözött, ahol a Nemzeti Múzeum régészeti osztályán dolgozott.
Emlékművét 1957-ben avatták fel a Várhelyen, első ottani feltárásainak hetvenedik évfordulóján. Szakál Ernő alkotása méltó módon hirdeti munkásságának jelentőségét. Nevét 1945 óta viseli egy kis utca, amely a Lehár Ferenc utcából az Anger-rét felé vezet.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Reáliskolai tanárról, a Capitoliumi triász és a Várhely sírjainak felfedezőjéről, aki
később a Nemzeti Múzeum régésze lett (1850—1937).