Bellusi Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter Trencsén megye egyik kis falujában született. lskolába Léván, majd az esztergomi bcncésekhez járt. A jogot a budapesti egyetemen hallgatta. Tevékenyen részt vett megyéje életében. Itt főjegyző, később a parlamentben szabadelvű párti képviselő (1875).
1883-ban közlekedési mirtisztériumi államtitkár lett, de előtte nagy tanulmányutat tett nyugaton. 1886-ban foglalta el a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban, 89-ben a kereskedelemügyben az első bársonyszéket, s maradt ott haláláig.
Ebben a tisztségében erélyesen folytatta az elódei által megkezdett vasútpolitikát: az államosításokat, a MÁV szervezetének megszilárdítását, annak a közlekedési elgondolásnak megvalósítását, amelyet még Széchenyi álmodott meg. (A fővárosból sugarasan kiinduló fóvonalak rendszere, különösen a körkörös összeköttetések kevésbé rangos kialakítása miatt, ma - a kisebbre zsugorodott országban - nem éppen előnyös oldaláról mutatkozik meg.)
Barossnak, a vasminisztemek, nagy vívmánya volt a távolságtól függő, ún. zónadíjszabás, amellyel - hiszen 20 %-os díjmérséklést jelentett - népszerűvé tette a vasutat, és megadta a lehetőséget Budapest és a vidéki központok könnyű megközelítésére.
A Kossuth Lajos utcából elágazó utcát csak 1909-ben nevezték el róla. Ennek az oka a Sőrgyár, a város és a közbenső telkek tulajdonosainak árvitája volt.
Amíg csupán az állomásig volt kiépítve (1847 óta), Indóház utcának hívták.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Baross Gáborról (1848—1892), a vasútépítő miniszterről