Nevét Balassának is írta. Nyugtalan, harcias és szerelmes természete Bécstől Danzigig, Pozsonytól Erdélyig űzte-hajtotta várakon és városokon, csatamezőkön és várnagy-feleségek ágyasházain keresztül. Közben lengyel földön megtanult olaszul, a magyar végvárakban tőrökül, Némethonban latinul.
Elhódított szépasszonyokat és szomszédbeli birtokokat, majd kisebb kalandjait nagy kikosarazások követték. Igazi reneszánsz életet élt szerte az országban, s Európa közelebbi térségein (csak az nem bizonyított, hogy Sopronban is járt volna).
Első olyan költőnk, akit világirodalmi mércével mérhetünk, akár vitézi, akár szerelmes, akár pedig istenes énekeit számláljuk elő. Könnyed technikával írt versciklusaiban híven tükröződik változatos élete, s a másoktól átvett formákat is egyéni mondandójához igazítja. Szerelmes versei csak kéziratban terjedtek, vallásos költészete viszont a protestáns, sőt a katolikus énekeskönyvekbe is bekerült. Nehéz anyagi helyzetben, házasságában csalódva beállt a nádor seregébe, s Esztergom ostrománál, szinte keresve a halált, súlyosan megsebesült. A fellépő vérmérgezés oltotta ki életét.
Az önkormányzat 1991. április 2-án határozott úgy, hogy a tőlünk idegen Komszomol szervezetének neve helyett híres költőnké kerüljön a város észak-keleti részén, a Híd utcával párhuzamosan húzódó utcácska névtábláira.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)
Balassi Bálint költőről (1554—1594)