Szemelvények Johann Karl Schuster feljegyzéseiből

Bevezető

Johann Karl (Carl) Schuster Kőszegen született 1801. augusztus 8-án. Nem követte apját a tímár iparban, hanem a soproni üvegesek gyűlésén, 1818. május 21-én inasból céhlegénnyé lépett elő. 1827. február 5-én pedig – minden előírásnak megfelelvén – kiérdemelte a mester címet. Szerencséje volt: atyjafia, Lieberth Sámuel, a megfáradt üveges, magához vette várkerületi műhelyébe, üzletébe és házába. Johann Karl 1830. október 10-én feleségül vette Kummert Terézt, akitől 1833-ban fia született, Karl Theodor. Mint lelkes evangélikus és választott városának múltja iránt érdeklődő ember jó kapcsolatot ápolt a híres tudóssal és lelkésszel, Gamauf Teofillal (1772–1841). Társadalmilag is megbecsülték. Johann Karl Schuster, szorgalmas munkája gyümölcseként, a leromlott ház helyére az egyik legszebb várkerületi lakóépületet – két emelettel, két üzlettel, négy lakással – építhette föl 1860-ra. Sajnos azonban már 1856-ban megözvegyült, 1868. február 5-én pedig meghalt. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint Lungenlähmung volt a halál oka, ami tüdőelégtelenségnek fordítható.

Fia folytatta az ipart. Apja feljegyzéseit sokáig őrizte, míg – Bécsből jövet – el nem adta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, 1896-ban. Csatkai Endre 1923-ban még ott, Pukánszky Béla már a mai helyén, az Országos Széchényi Könyvtárban vehette kézbe (1932). Tudomásom szerint harmadikként Juhászné Hajdu Helga foglalkozott vele és jelentetett meg róla ismertető sorokat (1957). Csatkai meghatározása: „ismeretlen soproni krónika”, Pukánszky „Die Aufzeichnungen des Ödenburger Bürgers...” címen tárgyalja. Juhászné a leltárkönyvből idéz: „Feljegyzések Sopron múltjáról”. Ő az, aki szóba hozza azt a nyolc uniformisos akvarellt, amelyek másolatai? eredetijei? Geiger Márton kosárfonó krónikájának mellékleteként felhívták a figyelmemet az üveges mester kéziratára. „Történelmi” dátum: 2008. december 3- án kézbe vehettem azt az OSZK-ból származó hét CD-t, amelyek – most már tulajdonomként – tartalmazzák a Fol. Germ. 1124. 419. f. jelzeten ő rzött teljes anyag digitális felvételét (fatális technikai hiba folytán a 4. lemezen rajta van még egyszer az 5. lemez teljes anyaga is).

Ennek felhasználásával 2009. március 16-án (és a fordítások sikerére való tekintettel április 20-án folytatólagos) ismertetést tartottam a Soproni Helytörténészek Baráti Körében a Feljegyzések alapján készülő pályamunkámról. Ez utóbbi a megyénk Szülőföldünk pályázatán eredményesen szerepelt (1. díj, augusztus 14.). Rövidített formában megjelenésre vár a Soproni Szemlében, más fogalmazásban pedig megjelent a Honismeret 2010/1. számában. A Fertő keletkezéséről és Frauenkirchen alapításáról szóló rege fordítása a Soproni Füzetek 2009-ben jelent meg, a Várhely pedig a 2009. III–IV., kettős számában az 1863. évi dalosünnepről és a dalos-hegyi emlékkő 1864. évi avatásáról készült leírás fordításának adott helyet. Az anyag oly nagy, hogy lám, nekivághattam a 2010. évi pályázatra küldendő munkámnak is. Még most is csak „Szemelvények” címmel. Kérdés, hogy lesz-e erőm (és érdemes-e) lefordítani az egészet. Erről az Utószóban. A digitális felvételt mindenesetre átadom majd a Levéltárnak megőrzésre.

Ezzel azonban nem térhetek ki annak az egyre sürgetőbb és terjedelmesebb kérdésnek a megválaszolására, hogy miért nem tartom a Feljegyzéseket krónikának és egyáltalán feljegyzésekről, vagy lemásolásról van-e szó? Innen-onnan, de honnan? begyűjtött közlések kompilálásáról? Vagyis nem egyszerű, eredetiség nélküli lemásolásról, hanem az eredetibe beleszőtt megjegyzésekről, utólagos kiegészítésekről? Csatkai szerint „Kétféle az írás, a nagyja tiszta, de kissé durva, a másik szebb, de igen aprók a betűi. Ez az írás jegyzetekkel látja el a sorok közt a beiktatott lapokon a nagybetűs szöveget.” Apró írás, de hol, mikor és kitől?

Pukánszky Béla megmarad az OSZK kézirattárában olvasható leltári címnél és nem vizsgálja azt a kérdést sem, hogy egyedül Schuster-e a szerző, éppen ezért azt sem, hogy a Csatkai által föltételezett (legalább) kétféle írásban kit (kiket) tisztelhetünk.

Összehasonlítási alapként a Feljegyzéseken kívül kevés anyagunk van: 1. az idősb Schuster sajátkezű kérvénye a soproni Magisztrátushoz Kőszegen élő testvére fiának ügyében 1835-ből a Soproni Levéltár XXVI. 2785. S jelzete alatt, 2. ugyancsak az ő kérvénye az építkezés engedélyezéséről 1859-ből (SL XXIV. 5037. M.), 3. az új házra vonatkozó 1859-es házkamatadó-bevallás végén található kétséges néhány sor (SL XXIV. S. l.) és apának, s fiának hiteles aláírása ugyanott, a junior és senior megjelöléssel, 4. valamint fiának, Karl Teodornak sajátkezű kérése és terve cégtábla iránt 1866-ban, az SL XXV. 1448. jelzeten. Lásd még a Képek között a XXVII., XXVIII. és XXIX. TÁBLÁKAT.

A Feljegyzéseken belül pedig először is a margókra szorult „jegyzeteket” vizsgálhatjuk, keletkezésük dátuma és írásképük alapján. A túlnyomó többségről úgy látszik, hogy a főszöveg írójának utólagos kiegészítése, valamilyen később kapott forrás alapján. Sokszor megállapítható ezeknek a margóra szorult kiegészítéseknek dátuma. Például a Szent Mihály- templom 1863-ban már folyó renoválásához fűzöttek vége: „wird nach Storno’s Zeichnungen gearbeitet” (a munkán Storno rajzai alapján fognak dolgozni). Vagy még egyértelműbben: „jetzt im Jahre 1863” az Újteleki kapuról szólván. Vagy a líceum falára került egyik római sírkő elhelyezésekor az 1865-ös évszám szerepel a főszöveg kiegészítésében, a halvány szürke, vastagabb ceruzás keret felett. (Megjegyzendő, hogy ezek a kissé bizonytalan vonalazású keretek nem egyforma méretűek, meghúzásuk ötletszerűen, nem sokkal az írás előtt történhetett. Nem úgy, mint Geigernél.)

Ismétlés is előfordul. Az 1653-ban alapított jezsuita konviktus a Szélmalom utcában raktár lett, s 1862-ben Rottermann vásárolta meg. Az alapítás dátuma mellé került jegyzettel, bővített formában, az 1778. évi eseményeket tárgyaló főszöveg mellett találkozunk. Ebből azt is megtudjuk, hogy a konviktus akkor Győrbe települt, épületéből „ein großer Schüttkasten” (nagy rakás szemét) lett, mikor Rottermann cukorgyáros megvette Esterházy hercegtől 1862-ben. Tipikus kiegészítés az 1845. évi – Tauberról is szóló – események tárgyalásához csatlakozó, kereten kívüli NB. (=Nota Bene): Tauber apát temetése 1866. július 1.

Hogyan lehet közelíteni a megoldáshoz? Az anyakönyvek segítségével? Egyáltalán ki jöhet szóba besegítőként a családtagok közül? Rövid és egyszerű a válasz: nem tudom. Schusterné Kummert Teréz haláláig, 1856-ig segíthetett, de tőle még egy szem aláírás sem ismert számomra. Fiuk? Írása nem különösebben szép (lásd fent a 4. sz. összehasonlítási alapot). Később ettől még lehet az egyik jegyzetelő, figyelembe véve az életkorát, hiszen 1833-ban született.

Továbbá meg kell még nézni, hogy magában a főszövegben nincs-e valami támpont a közlések eredetére vonatkozólag. Természetesen nem lehet kérdéses, hogy Schuster Sopronban való felbukkanása előtti anyagát korábbi írásokból merítette. Juhászné Hajdu Helga céloz erre: „Az 1526-tól 1704-ig terjedő időt illetően a szövegben a Fauth-féle krónika, majd a Csányi-féle krónika kivonatosan közölt elbeszélésére ismerhetünk.” Néha két változatot is érdemesnek tartott lemásolni ugyanarról az eseményről: az 1706. évi kuruc ostromról (127. és 128. sz.) és Sopron megszállásáról 1848 decemberében (196. és 197. sz. közlés). Az utóbbi már csak azért is figyelemre méltó, hiszen a szabadságharc soproni eseményeit mint kortárs élhette át. Azonban van a mesternek egy olyan mondata, amelyből kiderül: nem csak krónikákból szemelgetett: „Verschiedene Auszüge von Oedenburger Chroniken und Ödenburgs Geschichte” (a 41. sz. közlés lábjegyzetében). Levelek és hirdetmények másolatai bizonyítékai ennek. Gyakran nyomtatott példányok mellékletként.

Ha az összegyűjtött anyagot nem akarta volna később krónikává formálni, nem hagyhatott volna benne például a 112. sz. közlésben olyan megállapítást, hogy „(1842.) Május elején a mi Szent Mihály utcánkban is elkészült a járda”, holott mindig is a Várkerületen lakott. Ennél még egyértelműbb az, amit a lelkigyakorlatról szóló beszámolóban (70. sz.) olvashatunk: „Felejthetetlen lesz az utolsó nap, azaz 1854. december 21., számunkra, soproniak számára, különösen nekünk, katolikusoknak.” Ezt a buzgó evangélikus üveges mester a szöveg véglegesítésekor legalábbis megjegyzéssel (margón levő megjegyzéssel) látta volna el.

És amikor ízlésbeli „antagonisztikus” ellentéteket találunk? Primes György plébános a Szent Mihály-templomban saját pénzén építtetett szószéket. Erről a 84. sz. közlésben a margón: „NB. Ezt a szép márvány szószéket 1865-ben összerombolták és egy gótikus szószéket tettek a helyébe. – Nagyon nagy kár.” Hasonlóan ellenségesen a folytatásban: „... mindennek a gót stílussal egybehangzónak kell lennie. Ezért az orgona, a szószék, és a főoltár el kellett, hogy tűnjön, és a mellékoltárok mind gót stílusban készültek el...” A 85. sz. közlésben viszont ennek éppen az ellenkezőjét találjuk. Mégpedig a Storno-féle renoválás fenntartás nélküli dicséretét. Hát igen. Ez azonban – jelentéktelen változtatásokkal – az Ödenburger Lokal-Blatt (früher Harmonia) 1864. október 5-i számából van kimásolva. Az eredeti cikket leközöltem a Soproni Olvasókönyv II. 178-179. oldalán. Későbbi összefésülés esetén ez is a helyére került volna. Mint ahogy a következő is. Egy órás és a hó címen válogattam be a 13. sz. közlést. Ebben olvasható: „Valóban csodálatos, a legöregebb emberek sem emlékeznek ilyen iszonyú hóförgetegre, még ebben a könyvben sem, amely 1517-től és 1526-tól kezd”. Most a saját könyvén élcelődik? Vagy még az 1853. évi eseményeket is krónikából írta ki?

Azt gondolná az ember, hogy amint a kezébe kapott egy híranyagot, záros határidőn belül lejegyezte azt a gyűjteménye számára. Egy ellenkező példa. Nagy tisztelője lévén az uralkodóháznak, éppen nem dicséri Kossuthot azért, hogy 1849-ben nem átallotta magával vinni többek között a koronázási jelvényeket a Szent Koronával együtt (lásd a 203. sz. közlést). Mégis csak 1857-ben kerít sort arra, hogy az 1853-ban megtalált (Schuster csak az évet közli), de akkor már Bécsben őrzött koronáról, valamint koronázásokról, szertartásokról és ezekkel kapcsolatos sok egyébről írjon (vagyis másoljon). Ezek után kérdés, hogy mennyire a sajátja a bécsi anarchiáról szóló élményszerű beszámoló (193. sz.), vagy a napfogyatkozásról (35. sz.) közölt igazán irodalmi szintű leírás? Az anarchiáról bő nyomtatott leírás olvasható a Geiger Krónikához mellékelt metszetek élén, nem csak az október 6-i és 7-i eseményekről, hanem a hónap végéig tartó harcokról is, névtelen szerzője azonban a felkelők oldaláról lelkesedik.

Az érdem mindenesetre akkor is Schusteré, hogy lemásolta és megőrizte azt, amit megszerzett vagy megkapott. Ezekre a kérdésekre könnyebben találtam volna választ, ha grafológus írásszakértő segítségét vehettem volna igénybe. Sajnos a megkérdezettek csak eredeti kéziratok alapján tudnak felelős véleményt mondani. Fényképek és fénymásolatok mélységben nem adnak teljes képet a vonalvezetésről.

A szemelvények sorrendjét a témák határozták meg, nem az, hogy hol fordulnak elő a feljegyzésekben. Eredeti oldalszámozás hiányában amúgy sem tudható, hogy mi lett volna egy majdan elkészülő krónika szerkezeti felépítése. Mintha a krónikák másolásának lendületes időszakát a hatvanas évek szerényebb kiegészítései, margóra szorult javítgatásai váltották volna fel. Miksa császár külön kis cédulákra szorult tragédiájának pedig éppúgy nincs soproni vonatkozása, mint a Schleswig-Holsteinért folyó politikai és katonai küzdelmek részletes, több oldalra terjedő, apró betűs leírásának.

Válogatásom fő szempontja: jellemző közlések a város történetéből, a keletkezéstől 1867-ig. Nagybetűvel jeleztem a fejezeteket, azokon belül kisbetűvel az alfejezeteket. A témakörök közléseit pedig időrendben és ötös csoportokba soroltam. A közléseket 1-től 255- ig folytatólagos számozással láttam el. A címek, ha nem magából a szövegből, akkor tőlem származnak. A címek alatt a OSZK digitális fényképeinek helymeghatározása olvasható: a hét lemez sorszáma, a fényképezés sorszáma (f. = fotózott), a múzeumi fólió száma (múz. o.), ha van ilyen, ha nincs, akkor az előző múzeumi fóliószám és u. Ha több oldalra terjed ki a közlés, a –tól, –ig számok között gondolatjel. A fóliók megadott tényleges mérete 2832 x 4256 mm. Egy fólión belül két fényképezett oldal van. Vannak üres oldalak, kisebb méretű cédulák is. Ez utóbbiak a fényképfelvétel kisebb részét foglalják el. A nyomtatványok és az eredeti fényképek tényleges nagysága nincs megadva, de éppúgy, mint a céduláké, a felvételhez képest arányosan kisebb. Az első CD az első kötéstábla, a hátsó kötéstábla és a gerinc felvételével kezd, utána 124 felvétel, a 2. CD-n 123, a 3. CD-n 113, a 4. CD-n kétszer 122 felvétel, az 5. CD-n csupán a negyedik jobb hasábján már szereplő 122 felvétel ismétlése (technikai hiba következtében), a 6. CD-n 123 felvétel, az utolsón, vagyis a 7. CD-n 77 felvétel található.

A jó értelemben vett olvasmányosság érdekében az anyagot két kötetre választottam. A másodikba került – azonos felépítésben – az elsőben található fordítások német eredetije, természetesen latinbetűs átírással. Ezt német tartalomjegyzék előzi meg, s a szavakra vonatkozó lábjegyzetek kísérik. Ide is mellékeltem a mértékegységek és a főbb rövidítésk összeállítását.

A német szöveg – leszámítva a nyilvánvaló tollhibákat – lehetőség szerint betűhív. A pont és a vessző megkülönböztetése sokszor reménytelen. A szögletes zárójelek közé tett három pont annak a jele, hogy onnan valami kevésbé érdekeset kihagytam, ugyancsak szögletes zárójelek közé kerültek az én megjegyzéseim. Pontosabb meghatározásaim helye a lábjegyzet, de ha hosszabbak, inkább a Kislexikon.