Soproni Olvasókönyv I. - Cikkgyűjtemény 1874-1944

Bevezető

A világ változatlan sorozatcímmel több tucat ma is időszerű cikket közöltem a Kisalföld 1991—1992. évfolyamaiban a hajdani soproni sajtóból. Az újság napi betűtengerében csak villanásnyira tűnhettek föl az olvasónak ezek a megrövidített szösszenetek, hogy néhány percnyi fejcsóválás után kitörölje az emlékezetéből. Itthon nemrég kezembe kerültek a másolatok. Hamarosan kiderült — legalábbis számomra —, hogy ezek így együtt jóval többet jelentenek hamar elfelejtendő színeseknél. Különösen, ha megfelelően csoportosítom az anyagot. No és kiegészítem egyéb érdekességekkel, meg lábjegyzetekkel, némi várostörténettel és a soproni sajtó ismertetésével. (Név- és tárgymutatót is csatolok hozzá. Nehéz elkészíteni, de annál hasznosabb, ha már megvan.) Apró-cseprő ügyeken, hétköznapi eseményeken keresztül tárul föl a város története. Vipera a lőverekben, koszos víz folyik a csapból, letapossák a virágokat az Erzsébet-kert ünnepélyein. Egy felhagyott üzletben huszonöt szék várja a színezett természeti képek vetítésére kíváncsiakat. A Kaszinóban viszont először pereg a mozgófilm Sopronban. Megszólal a telefon, csikorogva fordul az állomás felé a villamos. Díszkivilágítás a Millenneum káprázatában, s mindenki karácsonyfája, a szegényeknek szánt ajándékokkal, a Szentháromság-szobor tövében. Csak néhányat soroltam föl az érdekességek közül. Tessék belelapozni. A szöveg másolása közben számítógépem fellázadt: nem volt hajlandó tovább jelezni a mai helyesírás szabályai ellenében elkövetett „hibáimat”. Való igaz, hogy tarka-barka kép tárul az olvasó elé. Bizonyára feltűnik általában a hosszú ékezetek hiánya. A hosszú í viszont sehol sem található. Egybe- és különírásban bőven akadunk furcsaságokra. Egy időszakban cz-t használtak c helyett. Stb. Átírhattam volna az egészet a mai szabályok szerint, de akkor mit kezdtem volna a fogalmazás régiességével, a szavak alakuló értelmével? A tartalmon kívül éppen ez, az ortográfia és a stílus változásainak nyomon követése ad még egy pluszt az olvasáshoz. A lábjegyzetek nyújtanak ott értelmezést, ahol elakad az érdeklődő.