Sopron a nyitott kapuk városa

Sopron a nyitott kapuk városa

Magyarország egyik legősibb települése az Alpok lábánál, a Soproni hegység és a Fertői dombság között folyó kis Ikva két partján fekszik, 1921 óta az osztrák határ karolásában. Sopron címere szerint is nyitott kapukkal várja bel- és külföldi vendégeit, hiszen Szombathely, Kőszeg, Győr felől és három közúti és három vasúti határátkelőhely igénybe vételével jöhetnek meglátogatására. Bécs Ebenfurton és Bécsújhelyen keresztül, de akár a Fertő partján is indít ide vonatokat. Az autók Klingenbach (Kelénpatak), Pamhagen (Pomogy) és Kópháza folyosóin kapnak zöld utat befelé.

Emberi, polgári léptéke, szépsége jégcsapos ködben és súroló napfényben rabul ejti az érkezőket, amikor felfedezik maguknak a Belváros girbe-gurba utcáinak hangulatát. Hát még ha rájönnek: ezeket változatos átjárók kötik össze, árnyas udvarokon keresztül még nem látott műemlék együttesek felé vezetve őket.

Kisváros nagyra nyílt kapukkal, felette a messze földön ismert jelkép, a sok évszázados Tűztorony. Hallgassuk lakóit, szívesen útbaigazítanak bennünket.

A gyöngyszem foglalata

Aki az épített környezetből a szabad természetbe vágyik, kisétálhat a várostól délre elterülő „lőverekbe”. Gyümölcsöskertek mélyén megbúvó nyári lakokba húzódott ki a tehetősebb soproni a melegebb napokra. Sövények közt kanyargó ösvényeken bolyonghatunk ott, ahol még sikerült a 19. század hangulatát megvédeni a stílustalan villák és modern kerítések terjeszkedése elől. A Lőver körút mentén találjuk a nagy szállodákat, a kupolás Fedett uszodát és a Szanatóriumot. Tovább haladva a jelzett utak hálózatán szedhetünk gesztenyét, gombát, kóstolhatjuk a szedret és beszívhatjuk a védett ciklámen virágjának jellegzetes illatát. Harkály kopácsol, mókus ropogtat, néha őzek figyelnek a csörgedező patakok partján. Sokan keresik föl a Károly-magaslat kőkilátóját, kevesebben a Várhely fagerendákból ácsolt tornyát, pedig onnét nemcsak a Schneeberget, hanem az Alpok más magas hegyeit is látni.

Sáncok a hegyen

Több ezer éve lakik itt ember. Az illírek sírdombjait, a kelták sáncait benőtte az erdő. Fent a Várhelyen éltek egykor, de volt telepük a Károly-magaslaton, sőt a Bécsi-dombon is. Később lehúzódtak a vizenyős völgybe. Falujuk nevét átvették a rómaiak. Scarbantia kereskedői kitaposott utakon jártak, mikor elindultak féldrágakőért az Északi-tenger felé, majd levonultak szállítmányaikkal az Adriáig. A Borostyánkő-út nyomvonala máig követhető. Az úgynevezett hallstatti kultúra emlékei, a nagy, díszes urnák egy része a bécsi Kunsthistorische Museumban látható. Az őskor kutatói már a 19. századtól kezdve jegyzik Sopront.

Forum a mocsáron

Veteránok vették le magukról a páncélt, s láttak hozzá a mocsár feltöltéséhez. A mi mai időszámításunk elején már készen állott a piactér, az utcák hálózata, a fürdő, a templomok, csarnokok sora. Kisázsiából hozták nagy fáradsággal azt az istenhármast, amelyet a római államhatalom jelképeként tiszteltek minden valamirevaló római városban. Típusszobrok, töredékeiket a mai városháza építési gödrében találták meg. Ma a Múzeum közeli kőtárában láthatók. Jupiter, Juno és Minerva Európa-díjas restaurátor (Szakál Ernő) keze nyomán idézi eredeti alakját.

Itt a mocsaras völgyben pedig felépítették városukat, majd — a népvándorlás dárdarázó hordái ellen — fallal vették körül. Túl a védműveken, a Bécsi-domb oldalában amfiteátrum nézőinek biztató hangorkánját fújta a fórum fölé a szél. Mint ma a lejjebb megépült sportpályáról a szurkolók biztatását. Panem et circenses. Néha cirkusz ver sátrat a római elődök helyén.

Suprun ispán

A Millenniumkor fogalmazott műmonda szól arról, hogy Árpád apánkat itt népes város küldöttsége fogadta. A régészek egyelőre csak azt látják bizonyítottnak, hogy a római légiók elvonulása után is tengődtek még emberek a pusztuló Scarbantia épületei között, a házi tűzhely melegénél. A Szent István-i államszervezetben fontos szerepet kapott az ispáni vármegye központja, amelyet az ovális alaprajzú erődítésbe telepítettek. A leromlott római falakat a máig vitatott eredetű vörös sánccal erősítették meg, hogy ellenség támadása esetén a nyájaknak, embereknek védelmet nyújthasson. Suprun ispán lehet, hogy a falakon belül lakott, de lehet az is, hogy a mai Előkaputól keletre, a dombon, iparosok, egyéb várnépek házai között, a mai Szent Mihály-templom elődje közelében. Látogatására a távoli frank földről érkező kereskedők a bécsi-dombi elhagyott kelta sáncokat, netán az amfiteátrumot látva, az ispáni várat Oedenburgnak, puszta várnak nevezték. Ezt az elnevezést átvették a századokkal később betelepült németek, s máig így hívják városunkat. Pedig hát sem nem volt puszta, sem nem volt igazán vár.