Küzdelem Győr szab. kir. Város három mozijogáért (1912-1930)

Bevezetés

A század eleji Győr hivatalos körei egyre növekvő aggodalommal nézték a kávéházakban zajló filmvetítéseket. Sem erkölcsrendészeti, sem politikai okokból nem örültek az odaáramló, ellenőrizhetetlen tömegeknek, sem tűzrendészeti meggondolásokból nem tudtak nyugodtan aludni miattuk. Ugyanakkor csak növelte gondjaikat, hogy az adók révén érdekeltek voltak az új népszórakoztatás fennmaradásában. Elhatározták tehát, hogy oly módon tartják kordában ezt az ipart, hogy egyúttal a legnagyobb hasznuk is legyen belőle.

A városi rendőrkapitányság vezetője akkor Dr. Szauter Ferenc. Buzgólkodásának eredményeképpen közgyűlési határozatban szögezik le, hogy a városban pénzért, állandó jelleggel filmeket csak mozgófényképszínházak mutathatnak be. Számuk – távlatban is – mindössze három lehet.

Hosszan tartó tanácskozások után, 1912. augusztus 17-én írták alá – szinte kivétel nélkül – az addig vetítéssel is foglalkozó kávésok azt a szerződést, amely szerint jogaikat, az eddigi öt helyett, ezentúl egy helyszínen (megőrizve egy nyári lehetőséget), az erre legalkalmasabb Apollóban érvényesíthetik. A város az engedélyért meghatározott összeget kap évente tőlük.

Ez a kiindulás.

Ám nem lenne élet az élet, ha a mozik ügye az így szépen kicövekelt úton haladt volna tovább. Ne beszéljünk a háborúról és arról, ami utána – a román megszállásig és Trianonig – következett. A nehézségek egyrészt a hatalom felől támadtak, másrészt sok minden változott a mozisoknál is. Főügyészek, tanácsosok verejtékes harcot vívtak paragrafusok útvesztői, ügyvédek szófacsarásai és minisztériumok értetlensége ellen. Szemben velük két özvegyasszony és a mindenkori közvéleménynek az a makacs hite, hogy a mozi aranybánya, csak érteni kellene hozzá.

Amikor végre az erőfeszítéseket – úgy látszik – siker koronázza, s megépülhet a vetítésre szintén jó színház (ahol a város maga gyakorolhatja majd egyik mozijogát), akkor összeomlik a New York-i tőzsde (1929), és utána végigsöpör Európán is a gazdasági világválság.

De 1930 nemcsak az ínségakciók éve.

Győrött ekkor térnek rá a technika csodájának tartott hangosfilm rendszeres vetítésére. Az egyik mozgóban október 8-án, a másikban 23-án.

A változás minden tekintetben korszakalkotó.

Történetünk ezúttal itt fog majd véget érni.