Fertőrákos - Száz magyar falu könyvesháza

Kilátás a dombtetőről

Sokak számára lelki előkészület, ha a Fertőrákosi Barlangszínház előadása előtt az egyiptomi sziklatemplomokra emlékeztető oszlopos csarnok tetejére sétálhatnak, hogy néhány percig az alkony körpanorámájával töltekezzenek. A látvány sűrítetten tartalmazza mindazt, amire a község — történetére alapozva — mai idegenforgalmát és jövő boldogulását építheti.

Az alkonyi szellőben árvalányhaj és más védett növényritkaságok hajladoznak, s a vékony réteg termőföld alól itt-ott előtűnő lajtamészkő zárványai hajdani tenger élővilágára hívják föl a figyelmet. Az észak—déli tengelyű Fertőmelléki-dombsor keleti lejtője Európa legnyugatibb sztyeptavának nagy kiterjedésű nádasáig ereszkedik, hátán a hosszúra nőtt faluval. Ennek történelmi magjából most már csak a templom tornyát érik az Alpok mögé bukó nap sugarai. Házait, városfalait és a győri püspök nyári kastélyát szürkület burkolja.

A kis magyar területtől messze északra, a víztükrön túl néha a százados hatalom székhelyének, a pozsonyi várnak a körvonalai látszanak. Ennél közelebbre, szinte karnyújtásnyira, vörösfenyő cölöpökre épült a meggyesi (Mörbisch, Burgenland) szabadtéri színpad. Sopron egykori jobbágyfaluja — Rákossal, a püspöki mezővárossal zajló határvillongásai múltával — ma „pannon” együttműködésre váró rivális.

A mi partvonalunkon szintén cölöpökön áll a fertőrákosi vízitelep. (A tó magyar részén egyetlen a maga nemében.)

A falu szegélyén folyó Rákos-patak völgye egy kanyar után kettévágja az egész dombsort. Ennek Fertő felőli oldalán régóta (talán még a rómaiak előtti időtől fogva) jó szőlőt termesztenek. Magyar területen délre Balfig, illetve Fertőbozig sorjáznak a tőkék. A gerincen és a másik oldal nagyobbik részén a Szárhalmi-erdő. Botanikusok paradicsoma a vidék, hiszen a Sopronnál találkozó három növényföldrajzi járás (Noricum, Praenoricum és a Laitaicum) közül a Laitaicum az, amelybe Fertőrákos határa tartozik. Gyökeresen más, mint az előző kettő. Itt a szárazabb altalaj miatt nem fenyőerdők, hanem molyhosés csertölgyesek váltakoznak napsütötte rétekkel. És lent a Fertő sztyepvilága. Természetesen az állattan művelőinek, főként a madártanosoknak is jut bőven tér.

Messze van Rákos Soprontól, vagy közel hozzá? Erre érdekes meghatározást olvashatunk a káptalan beiktatásának ünnepéről (1780). Zichy Ferenc győri püspök reggel nyolckor indult Rákosról hatlovas hintaján és kilenc körül érkezett a Szent Mihály-kapuhoz. Ma az autóbusz — Kőhidán keresztül — ezt a nyolc kilométeres távolságot kerek húsz perc alatt teszi meg.

A Szt. Mihály-templomtól a kellemes fürdést kínáló Tómalom (Teichmühle) mellett, a Szárhalmi-erdőn át vezető gyalogútra ötnegyed órát szán a XX. század végén megjelent útikalauz. Ennél azért többre van szükség.

A dombsorral párhuzamosan tart észak felé a hajdani varasd—pozsonyi országút. Itt kereshetjük a vasfüggönyt döngető Páneurópai Piknik (1989. augusztus 19.) emlékhelyét. Ma már könnyen meg is találjuk. A jól ismert Sopronkőhidai Fegyháztól — amely nemcsak cukorgyárból lett fegyintézet, hanem politikai emlékhely is — nem messze ágazik el az országútból észak felé vezető, ma már aszfaltozott útvonal.

A fátlan tető, ahol állunk, a Fertő—Hanság Nemzeti Park nyugati csücske. A Sarród központú Park és osztrák megfelelője kezelési egységbe fogja a határon inneni és a határon túli védett területeket, „madárparadicsomot” biztosítva számos itt megpihenő fajnak, többek között a büszke nagykócsagnak, amely egyben a Park emblémája.

Néhány madár az égen. Szétterül az alkony csendje. Valahol egy árva transzparens mozdul. Villa Racus első említésének 800. évfordulóját nemrég ünnepelték.

A falu történetére Sopron közelsége meghatározónak bizonyult. Éppúgy, mint a győri püspök földesúri hatalma. Rákos falu, majd mezőváros előbb magyar, aztán német, de mindig katolikus lakossága jórészt a történelmi Sopron vármegye szervezetében élte le küzdelmes életét. Német nevét — Kroisbachot — először 1457-beli oklevélben találjuk. Sorsának döntő évszámai 1683, a török pusztítás éve, 1921, amikor Magyarországé maradt és 1946. Ehhez az esztendőhöz kötődik a rákosiak túlnyomó részének kitelepítése.

A villa Suprunból a századok folyamán egyre jobban megerősödő város lett, elnyerte a szabad királyi címet, s birtokaihoz csatolta környékének falvait. A hatalmas földterületei közé ékelődött püspökségi tulajdont azonban tartósan sohasem tudta bekebelezni. Pedig jó oka volt rá, hogy megszerezze magának. Igazi „zsákmány”.

A szőlőkből, erdőkből, a Fertő nádasából és halászatából gazdagodó falu kiheverte a támadásokat, sőt — védelmére — fallal állta útját polgároknak, huszitáknak, hatalmaskodó nemeseknek.

Szorgalmas népe meglehetősen jól sáfárkodott környékének természeti adottságaival, de megmaradt a győri püspökség uralma alatt.

Sopron megye önállósága 1950-ben megszűnt. A község a Győr székhelyű Győr—Sopron megye része lett. Azon belül pedig a soproni járásé. Életbe lépett a tanácsrendszer, időközönként más-más megoldásokkal. Fertőrákos számára azonban mindig Sopron a központ. A rendszerváltás után is (a megye elnevezése mára Győr— Moson—Sopronra egészült ki).

Ezekre gondolva nézhetünk körül a kőfejtő tetejéről, hogy aztán beüljünk a Barlangszínház bemutatójára. Kint a parkolóban külföldi rendszámú autók és autóbuszok sorakoznak szorosan egymás mellett, bent esetleg éppen olasz nyelvű operának tapsol a nemzetközi közönség.