Bevezető
Egy nép közös álma Izrael. Mint minden álomnak, ennek is van valóságalapja, hiszen az Ószövetség lapjain olvashatunk Jeruzsálem templomáról, Dél és Észak királyairól, országaik megpróbáltatásokkal teli önálló életéről. Más könyvekben talál- juk a folytatást, amikor különböző okokból, majd végül a római sas elől szétszóródtak a zsidók az ismert világban. Ám akárhova vetődtek is el, akármilyen kegyetlen sors várt rájuk, egyistenhitüket, vallásuk szent könyveit és évezredes gyakorlatát máig szilárdan megőrizték. Az első pillanattól gyanakvás, gyűlölet vette körül őket, amely életlehetőségük korlátozásává, sőt időnként kiűzetéssé, pogromokká fajult. Az ál- talános ellenszenv közepette csak néhány főnemes, vagy uralkodó fogta pártjukat, mert szüksége volt tehetségükre és mindenek ellenére összegyűjtött aranyaikra.
Nálunk a 19. század liberalizmusa hozott bizonyos javulást azzal, hogy közömbösnek mutatkozott a vallással és a származással szemben. Sopron kasz- inójában az 1870-es évektől több mint fél évszázadig senkit sem érdekelt, hogy ki ül mellette, netán vele szemben a kártyaasztalnál: zsidó vagy katolikus, keresztény vagy keresztyén.
Ki tartotta fenn ekkor is az antiszemitizmust? Ennek a társadalmi kórnak nagy- jából két okára bukkanhatunk. Az egyik a megszorult adós örök gyűlölete hitelezője iránt, a másik a felületes kereszténység. A középkortól főleg a pénzvilágba szorított zsidóság jóformán egyetlen megélhetési forrása volt a kölcsönnyújtás. Ebből megélni csak úgy lehetett, ha a kölcsönt kamatra adták, s lejáratkor azt igyekeztek behajtani. Képzelhető, milyen ellenkezéssel szemben.
A felületes kereszténység ennél cifrább. Kétezer év nem volt elég ahhoz, hogy széles tömegek maradéktalanul elfogadják, és hétköznapjaikban gyakorolják a vallás tanait. Egyet azonban szilárdan hisznek, hogy Krisztust a zsidók feszítették keresz- tre. Az egész zsidó nép az egy szál Messiást. Elfeledkeznek arról, hogy az Istenem- ber zsidó családba született, anyja zsidóként halt meg; tanítása a zsidóknak szólt, csak kereszthalála után kezdett szétterjedni a római birodalom területén.
Túlságosan nagy falat a Biblia a hétköznapi olvasó számára. Olvasását a kato- likus egyház eleve nem engedi fiatalkorúak számára. Amit szabad, az az Újszövetség; ami magyarázattal is titokzatos és kegyetlen, az az Ószövetség. Pedig abban van a tízparancsolat!
Így válik ketté a társadalom keresztényekre és zsidókra. Tegyük hozzá: az egyszerűség kedvéért. Ez az egyszerűség gondolkodás- és ismeret-nélküliséget je- lent. A gondolkodás és az ismeret hiánya előítéletet szül. Az előítéletből gyűlölet fakad, a gyűlöletből pedig mindaz, ami az elmúlt évszázadot olyan szörnyűségekkel terhelte meg, mint emberek tömeges elpusztítása csak azért, mert valamikor Dávid volt a királyuk.
A következőkben a fentiek illusztrálásaként mutatok be egy soproni (Lederer), illetve Sopronba települt (Hacker) családot, főként anya (Zelma, 90 éves) és lánya (Gertrud, 70 éves) visszaemlékezéseinek felhasználásával. A szöveg két szem- pontból is szerkesztett: a magnóba mondottakat témák szerint csoportosítottam, va- lamint igyekeztem írott szöveggé formálni a hevenyészetten megfogalmazott élőközléseket. Jegyzetekben hivatkozom azokra a forrásokra, amelyek megerősítik, vagy éppenséggel kiigazítják az állításokat. Anyagomat eredeti fényképek másolatai- val egészítettem ki.