Egy őstehetség Sopronban (Joós Sándor élete és versei)

A Répce menti Nagygeresd, ahol Joós Sándor született, és gyermekkorát töltötte, ma Vas megye sárvári járásához tartozik. (Akkori közigazgatási beosztása a Sopron vármegyei Csepreghez kötötte.) Ez a kisközség az 1928-ban hozzácsatolt Kisgeresddel együtt se számlált soha 650-nél több lakost, 1910-ben például 475-en, 1929-ben 480-an lakták. Virágzott a kisipar, de legtöbben az első osztályú, zsíros földet művelték.

Katolikus és tágasabb evangélikus temploma egyaránt műemlék. Előbbi szentélye a XII. századból való, utóbbi építésére az 1780-as évek szabadabb szelleme adott lehetőséget.
Határa javarészt nagyobb birtokosok kezén volt. A nemességét Zsigmond királytól származtató Mesterházy család kastélya az első világháború után épült. „Tornyával korábbi ízlés emlékezetét idézi” – írja róla Csatkai Endre 1941-ben.

Történetünk idején az 1873-ban született dr. Mesterházy Ernő a földesúr, a Horthy-korszak felsőházának tagja.
Szolgálatában áll a hosszú hajú ostoros béres, Joós István (szül. 1865. nov. 11.), „kemény gerincű, dacos koldus fajta”. A jobbágy ősök formálták ilyenné, meg talán a sárvárról kisugárzó protestáns hagyományok. Ő Népszavát szeret olvasni, elsőszülött fia vöröskatonának áll be tizenkilencben, s elesik a román fronton, 18 éves korában.

Megbélyegzett család, pedig az anya, a „szent asszony”, (Németh Lídia, szül. 1871. márc. 15.), szorgalmasan forgatja a bibliát, s abból mondja meséit gyerekeinek. Sokan vannak. Tíz születik erre a világra, közöttük egy ikerpár. Sándor a kilencedik.