Deportált levelei a Rákosi-korszakból. - Dr. Nagy Emil volt igazságügy-miniszter mint száműzött egykori választókerületében. Eredeti levelek.

Bevezető

Ki volt Dr. Nagy Emil?

A vámosi előnevű Nagy család Somogyországból került a fővárosba. Budai Öregapa kúriai bíróként ment nyugdíjba. Neje annak a Csorba József főfizikusnak volt az unokája, akinek (ugyanattól az anyától lett) 24 gyermeke közül 21 ünnepelhette meg legalább a 60. életévét.

Öregapáék ennyire nem voltak termékenyek, de azért öt fiukat és két lányukat nevelték fel. Egy fiúval korán betegség végzett, egy másik a harctéren esett el, de a többiek magas kort értek meg. Az 1871. november 16-án született másodikat keresztelték Emilnek a kaposvári római katolikus plébánián. (Érdekes az öt fiú neve. Aladár, Emil, Imre, Orbán és Uzor követték egymást.)

Emil „mamuczi” szárnyai alól kibújva, hamar látott világot. Diákkorában német földön tanulta a nyelvet, Dalmáciában nyaralgatott, otthonos volt Bécsben, s kezdő jogászként Párizsban hosszabb időn át ügyvédi irodában dolgozott.

A mindenképpen jószemű fiatalember mint nyalka huszárönkéntes a Balatontól északra, Rostáson ismerte meg első feleségét, a Veszprém megyében ősidők óta szerepet játszó Kenessey család Adél nevű sarját. Felesége „Kisúrnak” szólította, ebből lett később családszerte a „Kisapa”. Első gyermekük Adél („Adélka”), az alább közölt valamennyi levél címzettje, a következő kettő ikerpár: Éva („Évike”) és Erzsébet („Erzsi”) volt, őket követte Ádám és Margit („Pipsi”).

Budapesten éltek, a férj pályája egyre feljebb ívelt. Jó kiállású, hatalmas ember, növekvő népszerűségű ügyvéd (1898-tól). Korán belevetette magát a politikába. Nyelvtudása révén is érthető, hogy bekerült az osztrák és a magyar parlament tagjaiból álló, közös ügyekre alakult „delegációba”.

„So jung und schon ein Delegat!” — mondta róla Ferenc József.

Itthon előbb Kossuth-párti programmal, később kisgazdaként lett tagja a képviselőháznak, majd független. Választókerülete (1905-től) a szolnoki, amelynek egyik körzete Kőtelek, későbbi deportálásának színtere.

Első felesége gyermekágyban halt meg 1910-ben. Emődy Ilona, második felesége is korán elhunyt (1917). Tőle származott Kató és Emil. Gyermekei közül — még a háború előtt — Ádám öngyilkos lett (1935), Emil pedig autóbalesetben vesztette életét (1943).

Nagy Emil politikai pályafutásának csúcsára akkor ért, amikor az 1921-től hatalmon lévő gróf Bethlen István harmadik kormányában — 1923. június 11-től 1924. február 21-ig — az igazságügy-miniszteri tárcát kapta meg. Rövid időszak, máig ható érvénnyel. Ugyanis ő alkotta meg a nagy vonásaiban ma is hatályos társasházi törvényt.

Angliai példa lebegett a szeme előtt, hiszen sok időt töltött Londonban, ahonnan végül könyvvé szerkesztett leveleket küldött vezető fővárosi lapoknak. Itthon mint a békés revízió híve és Lord Rothermere barátja vett részt minden olyan megmozduláson, ahol hasznosíthatta kiváló angol tudását és összeköttetéseit.

A Kis-Sváb-hegyen hatalmas villát épített családjának és annak a különleges iskolának, amelyet harmadik felesége, Göllner Mária (1894—1982) alapított. 1918-ban házasodtak össze, három gyermekük született: István (1919), Sándor (1926) és Kristóf (1930).

Az utolsó igazi karácsonyt 1943-ban ünnepelték. A főváros elleni támadások során a házat bombatalálat érte, de maradt benne ép szoba, ahol meghúzódhattak.

„Kisapának” a nyilas uralom idején angolbarátsága miatt bujkálnia kellett. Később (1946 és 1948) a kommunisták elől felesége és két kisebbik fia (Sándor és Kristóf) kijutott Svájcba, Sándor tovább ment Ausztráliába. A legnagyobb, István, itthon maradt.

Kisapa kiment volna, ha kapott volna útlevelet. Így ismét kénytelen volt a zaklatások elől bujkálni. Markó Károly festőművész Erzsébet nevű lánya fogadta be a Móricz Zsigmond körtér 3/a. számú ház negyedik emeletén lévő lakásába. Az öregúr korábbi nagyságának és közismertségének visszfénye: az egyik oldalról futárral, rendszeresen kapta az angol követség tájékoztatóját, a másik oldalról viszont kémnek vélték Rákosi hatóságai.

A deportálások elrendelésekor felkerült a listára, s teherautón, az elsők között hurcolták el. Többször is halálhírét költötték. Fia, István — özvegyének visszaemlékezése szerint — részletesen feljegyezte ezeket az eseményeket, s hozzáfűzte Kisapa 1946-ig megírt önéletrajzához. A Szépirodalmi Könyvkiadó elfogadta a kéziratot, előleget is fizetett, de elfektette, gazdaságilag kedvező időre várva. A kiadó megszűnt. A jogutód jelentkezett ugyan, de a kézirat sorsáról egyelőre semmi hír.

Miután 1953 szeptemberében kiszabadult a számüzetésből, Kisapa fizikai állapota rohamosan romlott. Egy ideig Balatonakarattyán látta el leánya, Éva, majd Sopronban töltött bizonyos időt, végül visszatért Budapestre, ahol rövidesen kórházba került, s 1956. augusztus 20-án meghalt.