Anyánk és mi

Bevezető

A Pötyiről szóló feljegyzések a megadott időhatárok között három kockás füzetben találhatók. (Az első sajnos nincs meg.) A második borítóján nincs címke, a harmadikon pirossal keretezett, a negyedik valamivel nagyobb és a MNOSZ 410/aP jelzésű szabvány szerint gyártották (Kapható 40, 60, 80, 100 lappal). Ez utóbbi negyven oldalas első fele és még négy és fél oldalnyi szöveg tartozik tárgyunkhoz.

A II. füzet 96 teleírt oldalas szövege a borító hátsó belső oldalának felénél zárul. Nincs nyoma annak, hogy kitépett volna belőle lapot. Egy oldalon kb. 17-19 megírt sor van. A borító sűrűkockás külsején nincs sem nyomtatott, sem írott szöveg. A nyomtatott vonalozású első borítóbelső üres.

A III. füzet 124 teleírt oldalán általában 19 soros, a hátsó borító vonalazás nélküli belseje viszont fél oldalnyi szöveggel zár. A sűrűkockás borító külső előoldalának címkéjén alul nyomtatott embléma: nyitott könyvön bagoly ül, csőrében toll. A borító belső oldalai vonalozatlanok, a lapok igen halvány kék vonalainak távolsága 9 mm, alul-felül margó. A címkére tintával írta: Hárs Józsi / III. füzet.

A IV. füzet 44 írott oldalához tartozik még 6 sor. Utána már 1943. augusztus 22-i feljegyzéssel az érettségi utáni élettörténet következik. Ennek a füzetnek a címkéje csak röviden ennyi: Hárs József / IV. füzet. Ez is vonalas, mint az előzők. Megjegyzendő, hogy az egész anyagot tintával írta, hol „napszítta”, hol sötétkék, szinte fekete tintával. Egyetlenegy szó került bele ceruzával mégpedig az 1942. február 8-i arcideg-bénulás leírásába: a ceruzával áthúzott „jobb” fölé a „bal”. Ez pedig perdöntő lenne: a bénult arcideg helyét jelölné. Az 1943. február 13-i ismétlődés leírása nem tartalmaz pontos megjelölést! Én úgy emlékszem, hogy a jobb a helyes szó.

Pista élettörténetét 1927. máj. 17-i dátummal kezdte és az első füzetben 1934. dec. 31-gyel fejezte be, a második füzetet 1935. márc. 10-én kezdte és 1938. jún. 16-tal zárta, a harmadik füzetet 1938. júl. 19-én kezdte és 1941. ápr. 8-cal zárta, a negyedik füzetet 1941. máj. 6-án kezdte és 1951. január 7-ig (már a borító belső oldalának aljáig) írta Anyám. Külön cédulán indokolta meg, miért fejezte be ezzel Pistáról szóló élettörténetét.

Antiról hasonló módszerrel készült élettörténet. Az első füzet: „1938. jun. 16-án befejezve” szöveggel zárul, a második 1938. jul. 21-ével kezdődik és az utolsó oldalon az 1944. febr. 6-i feljegyzéssel végződik, a harmadik első oldalán pedig 1944. márc. 26. a kezdő dátum. Ebből az 1945. szept. 17-i feljegyzéssel fejezem be az idézeteket. Anyám 1952. augusztus 11-én zárta le Antiról szóló „naplójának” írását.

A feljegyzések többnyire jóval az események után készültek, igen ritka a majdnem egyidejű, annál több a jóval későbbi. A következő összeállítás felsorakoztatja az egyes feljegyzések elején látható dátumokat, ezek azonban csak azokat az időpontokat jelölik, amikor hozzákezdett az íráshoz, hogy megpróbálja csokorba kötve összefoglalni a korábbi közlések óta történteket. A távolság és a torlódások miatti időzavar hatására néha kimarad(hat)nak események. Pótoltam alkalmilag saját emlékeimből, vagy Pista élettörténetéből, amit félkövér álló betűvel írtam le. Anyám (és Apám) kéziratát egyébként betűhíven közlöm. Annak a helyét, amit kihagytam (betegségek leírásának részletezése, néha olvashatatlan gyógyszernevek, ismétlések), hármas ponttal jelöltem, kiegészítéseimet szögletes zárójelbe tettem.

Az írást Anyám ugyan naplónak határozza meg, de szerintem az előbbiek miatt a ’feljegyzések’ fogalom megfelelőbb. Néha hosszú hetek, sőt hónapok múltak el anélkül, hogy újabb – balra dőlt szálkás – betűi megjelentek volna a füzetben. Nem csak az időbeli távolság, hanem a saját beszédstílusa is befolyásolta a leírásra érdemesnek ítélt szöveget. Egy példa: a ’mindig’ szó többnyire mindég alakban szerepel nála, de vajon én is ezt mondtam, amikor engem idéz? Mire

gondolok? Apám idézi egyik levelében Kisapát és szájába adja az ’eset’ és az ’abszolute’ szavakat, holott ezek az ő szokott kifejezései. [Lásd az Egy építészmérnök pályakezdése... című családtörténeti pályamunkám I. köt. 109. oldalán az 1921. március 15-i levelét.]

Anyám a helyesírás szabályait különben nem mindig veszi figyelembe. A ’-ban/-ben’-t úgyszólván teljesen mellőzi a ’-ba/-be’ javára. A ’nem-e’ használata, unheimlich (rémítő) és egyéb idegen szavak, a teljesen ötletszerű központozás és ékezetek, hogy csak néhányat említsek a furcsaságok közül.

Megmagyarázható, hiszen a kor kívánalma nők esetében csak a polgári tessék-lássék elvégzése, nála ráadásul a Szent Szív, vagyis: Sacré Coeur francia apácarend iskolájában. Anyám ott mindenesetre megtanult franciául. Az iskolától függetlenül tudott németül és angolul is. A könyvespolcok egyikén valahonnan megörökölt fűzött francia könyvek jelezték az elszánást, s annak korlátait, ugyanis némelyikük fel sem volt vágva. Nyelvtudásának hasznát vette, mikor apánkkal együtt az 1937. évi világkiállítást Párizsban megnézhette. Sokáig rendszeresen érkezett onnan a Vu című képes újság felöltözött politikusok fotóival (az ölükben ülőkről nem volt mit levetni). Ha jól emlékezem, itthon volt valami comme il faut francia társalgás is. Malátakávé, hadisütemény, időnkénti összejövetel.

Sejtésem szerint ebből a társalgásból nem maradhatott ki Madame Krétschy. Városi tanácsos özvegye. Nem Vijjon, Villon, tudta jól. A háború utáni ínségben órákat adott. Ahelyett hogy odafigyeltem volna, azt néztem, hogy feketére festett hajának töve... no igen, drága volt a festék. A Frankenburg úti nagy Winkler-féle házban laktak igen szemrevaló lányával. Merő véletlen: éppen fürdött, mikor anyja rányitotta az ajtót. Nézze, milyen szép, ajánlotta. Mit kellett volna tennem? Az alkalom elszállt. Tanultuk tovább a szobában az igeragozást.

Bevezetőm végén válaszolnom kell egy kérdésre: miért nincsenek lábjegyzetek? Számos orvos, sok pedagógus és osztálytárs, jónéhány cseléd és nevelőnő szerepel Anyám írásaiban. Ezeket egyszerűen reménytelen eset azonosítani. Egy példa erre: a hercegi hitbizomány szolgálatában állt vitéz Rihay János általános orvos. Bizonyára sokszor hívta Anyám hozzánk, de egyszer sem nevezte meg. Ugyanezért nincs haszna egy névmutatónak sem. Célszerűnek látszott lábjegyzetek és névmutató helyett Kislexikonba rendezni a felmerülő problémák megválaszolását. Így válik lehetővé egyes fogalmak részletesebb megvilágítása is. Segédeszköz egy könyvjelző a Kislexikon elé és az ábécé.

Szándékom szerint folytatni fogom az életrajzok közlését legközelebbi pályamunkámban, különös tekintettel Pista öcsém saját kezű önéletírására. Itt nem részletezem, miért, de az sokkal nagyobb feladat lesz.

A mű további fejezeteit ide kattintva olvashatja pdf formátumban