A várostorony hétköznapjai

Ha nincs pénz a bontásra, majd mi összeadjuk!

Ha nincs pénz a bontásra, majd mi összeadjuk! – mondták néhányan, sőt 1807-ben le is írták a Várostorony környékének háztulajdonosai közül. Vajon lettek volna olyanok, akik szíves- örömest meg akartak volna szabadulni mindnyájunk régóta jelképnek számító építményétől? Vagy csak megelégedtek volna azzal az előtoronnyal, amelynek rajzát írásom elejére illesztettem? Hallgassuk meg előbb őket. Hallgassuk? Igen, bizonyára elmorogták véleményüket a szokott kávéházi asztal mellett, mielőtt sercegő tollukat kalamárisba merítették volna. Nos tehát? [Wohledler Stadt-Magistrat!]

„Nemzetes Városvezetőség!
Alulírottaknak legyen szabad tiszteletteljes kéréssel fordulni a Nemzetes Városvezetőséghez. Ennek teljesítését reménykedve várjuk Önöktől, akik bölcsen és félreismerhetetlenül törekednek arra, hogy ez a Tisztelt Szabad Város szebben és kényelmesebben legyen berendezve és amire az imént történt egészen hasonló eset a példa.

A kérés abból áll, hogy a Belváros úgynevezett előkapujának a külső részét le kellene bontani, mint mindenféleképpen használhatatlant, bizonyos szempontból károst.

Ennek alátámasztására a következő indítékokat számláljuk elő:

Először. Maga a kapu, amely valószínűleg még a középkorra vezethető vissza, olyan időszakra, amelyben a város erődítmény volt, s amelyben meg lehetett a maga jogalapja.
A mai kor viszonyai között és a város jelenlegi helyzetében mindenféleképpen használhatatlan. Mert nemcsak, hogy a város közepén fekszik, ahol — körülvéve a külvárosokkal — ezen a helyen semmilyen sajátosan nagyobb biztonságú támaszponttá nem újítható fel. Amúgy is a Belváros minden egyéb fennmaradó helyén már teljesen nyitott, hogy tehát ennek a lebontása révén itt se több, se kevesebb nem történik, mint ami már történt a város többi kijáratával. Ennek a teljes céltalanságát szemlátomást bizonyítja, hogy amennyire csak vissza tudnak emlékezni a kérelmezők, mindkét kapuszárny régestelen régen ki van akasztva.

Másodszor. Ha szükséges lenne ezen a helyen a város lezárása, amely eset alig képzelhető el, a legkisebb tévedés nélkül méltán elhelyezhető lenne mindkét kapuszárny az első boltíven belül, amely a Graf- és a Cavallar-ház mellett,

[Az 1. oldal vége.]

a Belváros felé van megépítve.

Harmadszor. Nemcsak céltalan, hanem károsnak is látszik ez a kapu, éppen a fő közlekedési útvonalon, ahol az emberek a leginkább összetorlódnak, olyan szűk a hely, hogy egyik a másikát nem tudja kikerülni, a szabad ki- és beszállítás a látogatott heti- és évi vásárokon, sőt maguknak az embereknek az oda- és visszaáramlása van akadályoztatva. Ez a torlódás és egy ilyen szűk keresztmetszet többször volt már okozója szomorú baleseteknek.

Negyedszer. Maga a kapu, különösen a kisebb ajtaja, ahol az emberek jönnek-mennek, amúgy is nagyon roskatag, azzal fenyeget, hogy rövidesen összeomlik, és könnyen okozhat, ha nem lesz előbb lebontva, újabb szerencsétlenségeket.

Ötödször. Éppen ezen okok, melyek indokai voltak hasonló kapuk lebontásának Magyarország szabad városaiban, indították nemrég Nemzetes Városvezetőséget arra, hogy ennek a városnak az egészen hasonló Hátsó Kapujá28t lebontassa. Ennél a kérésnél és ezen a helyen az okok nem csak hasonlók, hanem — a közönség nagyobb forgalma miatt — még sürgetőbbek. Végül

Hatodszor. Avégett, hogy egy ilyen változás esetleg ne váljék a város, vagy a kassza hátrányára, kötelezzük magunkat arra, hogy saját költségünkön részt veszünk a munkában, ezen felül a kitermelt anyag ellenében még 50 forintnyi összeget fizetünk be a városi kasszába. De ha a Nemzetes Városvezetőség a bontásról a város pénzén gondoskodik, akkor is a kitermelt bontási anyag fedezni fogja a költségeket, s a Kassza némi haszonhoz jut.

A Nemzetes Városvezetőség engedelmes szolgái

Leopold Mumb
Mumb Lipót,
Johann u. Anton Cavallar
Cavallar János és Antal,
Sporgheim, und die übrigen
Sporgheim, és a többi,
az Előkapunál található háztulajdonos. [A 2. oldal vége.]

Az írás itt látszólag befejeződik, de mégsem: a levéltáros véleménye szerint előfordul olyan, amikor szakvéleményt kérnek, hogy megfelelően tudjanak válaszolni a kérelmezőknek. Ez itt egynéhány kérdőjellel abbamarad. 1806. július 1-jén összefoglalót találunk, alighanem az aláírók fogalmazásában: többen a külső úgynevezett Előkapun kívüli háztulajdonosok közül a bontással együtt kérik ennek az átjárónak a szélesítését és ezen városrész szépítését és szívesen járulnának hozzá.