A győri fotóamatőrök egyesületi működése 1909—1958

Az első alapítás

Tudományos vizsgálódások egyik módja, hogy jelenségek észrevett különösségeiből következtetnek valamire, aminek léte később valóban beigazolódik. Volt olyan bolygó, amelynek pályája már meg volt határozva, mikor végre magát az égitestet is lencsevégre kapták a csillagászok. Nos, valahogy így vagyunk a szétszórtan élő, magános amatőr fotósokkal is. Létükre az újságok hirdetéseiből következtethetünk, hiszen nem valószínű, hogy bécsi cégek fényképezőgépeiket, egyéb fotócikkeiket csak úgy bele a vak világba ajánlanák a győri újságokban, egyre sűrűbben, különösen a századforduló körül. A helyi droguisták és egyéb kereskedők pedig miért is sorolnák fel a náluk kapható különböző papírokat, előhívókat stb., ha nem lennének helybeli vásárlóik?

Ki vesz a kezébe fényképezőgépet? Egyszerű következtetéssel arra az eredményre jutunk, hogy fizikatanár, kémiatanár, műszaki beosztású tisztviselő.

Más foglalkozásúnak a kitartásából, szakértelméből legfeljebb futó kalandra telik. Ifjabb Kárpáti Endre ír a Győri Hírlap 1909. június 20-i számában Művészpálya címmel arról, hogy mint színésznek negyedévi gázsija egyszerre odalett, mikor fényképezőgépet, hozzávalót, könyvet vásárolt. Tanácsokkal fotografus ismerősei látták el. Gunyoros hangú cikkében végül is kudarcáról számol be.

Ennek ellenére a győri tanárok Uránia-előadásain se nagyon szerepeltek amatőr-felvételek. A diapozitíveket vásárolták vagy kölcsönbe kapták.

Talán a műszaki tisztviselők? Számuk akkor szaporodott, mikor – 1896- ban – megalapították a vagongyárat, s 1909-11 között felépült a világhírű német Zeiss-cég fióküzeme a városban. Látcsöveket készített.

Ezeknek a műszakiaknak az érdekvédelméről vagy szórakoztatásáról a Magántisztviselők Otthona gondoskodott. Helyük akkor a Lloyd épülete. Ma ez a Széchenyi Városi Művelődési Központ.

Ha valahol, hát itt találkozhattak leginkább az amatőr fényképészek egymással, hogy megbeszéljék, miként lehetne egyesületet alakítani.

Létezésük első bizonyítékát a Győri Hírlap 1909. november 28-i számában találjuk meg:

„Felhívás az amatőr fényképészekhez. Az utóbbi években a közönség körében mind nagyobb tért hódít a fotografálás sportja. A raffinált módon megszerkesztett gépek, a finom lencsék és az egyszerűsített eljárások, amelyek már a természetes színekben való fényképezést is lehetővé teszik, a laikusnak is megkönnyítették a fotografálással való műkedvelői foglalkozást. A Magántisztviselők Otthona tudva, hogy tagjai között is sok amatőr fényképész van, elhatározta, hogy saját kebelében egy Fotoklubot létesít, mely hivatva volna összegyűjteni az összes győri műkedvelő fotografusokat, hogy kihasználva mindazon előnyöket, melyeket egy ilyen egyesülés nyújthat, kölcsönös oktatás, továbbképzés, felolvasások, kiállítások rendezése stb. által mód adassék nekik ezen kedvelt és szórakozást nyújtó sport művelésére. A Győri Magántisztviselők Otthona elnöksége ezúton kéri tehát a tisztelt amatőr fényképészeket és mindazokat, akik az ügy iránt érdeklődnek (akár tagjai az Otthonnak, akár nem), hogy a folyó hó 30-án, kedden este 8 és fél órakor az Otthon helyiségében (Lloyd-kisterem) tartandó értekezleten megjelenni szíveskedjen.”

Érdekes, hogy művészetről szó sincs, s az is szokatlan, hogy sportnak nevezik a fotóval való foglalatoskodást. Nem biztos, hogy ez a legszerencsésebb mód arra, hogy a századelő kötetlenségre vágyó emberének érdeklődését és lelkesedését felkeltsék.

Következő közleményük ugyanitt december 2-án jelent meg:

„Megalakult a fotóklub. A győri Magánalkalmazottak Otthonának kebelében élénk érdeklődés mellett tartotta tegnap este alakuló gyűlését a »Fotoklub«. Elnökké egyhangúlag Soós László, városunk legkitűnőbb amatőr fényképésze választatott meg, akinek személye már egyedül garanciát nyújt arra nézve, hogy a klub életképes lesz. Titkárrá Horváth Henrik választatott szintén egyhangúlag. A »Fotoklub« nevében Soós László, dr. Nógrádi Jenő, Losonczi Vilmos főmérnök, Harramach Károly, Engel Jenő, Klausz Lajos, László Illés, Bognár Mihály, Bittner János, Rehberger Rezső, Horváth Henrik, Miklós Géza arra kérik az amatőr és hivatásos fényképészeket, hogy minél tömegesebben iratkozzanak be a Fotoklubba. Tervbe vannak véve felolvasások, kiállítás stb. A klubban nőtagokat is szívesen látnak. Felvételre való jelentkezéseket az Otthon elnöksége vagy a fentnevezettek bármelyike elfogad. A legközelebbi összejövetel folyó hó 7-én, kedden este 8 és fél órakor a Lloyd olvasótermében lesz.”

A tömeges jelentkezés reménye és a nőtagok felvételének lehetősége arra mutat, hogy a vezetőség elég nagy létszámú amatőr gárdát feltételez a városban. Nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a feltételezés reális, ezt jelzi a kereskedők már említett széles árukínálata.

Egyelőre nagyon keveset tudunk a felhívásban felsoroltakról. A második helyen egy kereskedelmi iskolai tanár áll (lakása: Rákóczi u. 55.), hetedik pedig gy. (=gyári?) könyvelő (Opitz u. 14.) A többi nem szerepel az 1909. évre kiadott címtárban. Megjegyzendő, hogy ezeknek a címtáraknak a megbízhatóságát magában a város törvényhatósági bizottságában vonták kétségbe8.

December 14-én este fél kilenckor értekezletet tartanak a Lloydban, de már a következő összejövetelüket keddről (21-éről) csütörtökre kell áttenniök, mert az Otthon bankettet rendez, éppen aznap. Elkedvetlenítő társbérlet, de ha nincs elég jelentkező (márpedig semmi jele, hogy lenne), akkor ugyan miből lenne annyi pénzük, hogy önálló helyiséget béreljenek.

Utolsó híradásuk a Győri Hírlapban 1910. január 19-én lát nyomdafestéket: „A Fotoklub tagjai ezúton is felkéretnek, hogy egy február végén tartandó amateurfényképészeti kiállítás megbeszélése céljából e hó 22-én, szombaton, a Lloyd olvasótermében okvetlenül megjelenni szíveskedjenek. Vendégeket és érdeklődőket is szívesen lát a Fotoklub vezetősége.” A kiállításról, s a klub további működéséről egyelőre semmi adatunk sincs. Ha önállósultak volna, annak nyoma kellene hogy legyen a városi iratok között, hiszen az egyesületek csak belügyminiszteri jóváhagyással működhettek, s ezt a városon keresztül lehetett megszervezni.

A kezdeményezés sikertelenségének – a nagyobb érdeklődés hiányán kívül – az is oka lehetett, hogy éppen ezekben a hónapokban csúnya belső viszályok dúltak a Magántisztviselők Otthonában. A vezetőségben vádaskodások, kilépések, nagy viharok váltogatták egymást. Az elnök valami nyugdíjügyben vádolja az alelnököt (vagongyári főmérnök az illető). A küzdelemben az előbbi győz. A korábbi alelnök helyett 1911-ben már László Illés neve szerepel. Az Otthonba a győri magántisztviselőknek alig egyharmada lépett be, ők is közömbösek.

Ezután hosszú évekig győri amatőrökről legfeljebb a Fotografia levelezési rovatában olvashatunk. Ez a havi folyóirat 1904-ben indult Szombathelyen, később Budapestre tette át székhelyét. 1908-ban G. B. úrnak és N. Bélának üzennek Győrbe, 1913-ban R. E., majd V. B. úrleánynak szól a szerkesztői üzenet. Az utóbbi amatőrök címeit is küldi.

Műkedvelők érdekes tervezgetéseiről olvashatunk a Győri Hírlap 1918. augusztus 4-i számában. Babits Lajos dr., pápai prelátus, püspöki helynök előadások tartását javasolja Győr régi épületeiről, fényképek bemutatásával. Támogatja őt Csányi Károly iparművészeti múzeumi osztályigazgató a fővárosból és Pálos Ede főreáliskolai tanár. Az épületeket is meg kell őrizni, de legalább a képüket tegyük el az utókor okulására. Remélik, hogy a város anyagi támogatását elnyerik.

A 19. gyalogezred, Győr háziezrede, 1918. május 19-én nyitja meg a vármegyeház nagytermében hadikép-kiállítását. A festményeken kívül „a különböző harctereken felvett fényképfelvételek is nagyon érdekesek” – írja az újság. Név szerint Soós Alajos főhadnagy felvételeit dicséri a kritikus.

A háborúnak vége. Mivel a korabeli amatőrök nem éppen a munkásosztályból kerültek ki, a Tanácsköztársaság alatti szervezkedésükre aligha találnánk adatokat. Az általános anyaghiány, a békeszerződés letargiája (közben még a román megszállás is) a magános fotózásnak se igen kedvezett. Ami ezután kezdődött, új emberek, új körülmények, új tervezgetések kora. Az infláció és egyéb gazdasági (és politikai) problémák ellenére.