A filmvetítés története Győrött 1896-tól 1912 végéig

Az első filmvetítés Győrött

A Győri Hírlap—„Győri Közlöny” 1896. december 17-én szenzációs újdonságról ad hírt. „A Jaroschaui sörcsarnok volt helyiségében, Deák Ferencz utca és Vásártér sarkán” láthatók az élő fényképek, „előadva a kinematografa által”. Előadások naponta 2-8 óráig, vasárnap reggel 8-tól este 8-ig „folytonosan”. Belépti díj személyenként 25 kr. Katonák őrmestertől lefelé és 12 éven aluli gyermekek 15 kr-t fizetnek, iskolák és egyletek viszont megállapodás szerint. Nagyobb nyomatékul: „Ő felsége I. Ferenc József 1896. április 24-én egy kinematografát látogatott meg Bécsben és legfelsőbb dicsérettel tüntette ki.” Ebből a megjegyzésből az is következik, hogy a vállalkozó a Monarchia fővárosából szerezte be a mutatványhoz valókat. Ez a látványosságok éve: ezeréves fennállását ünnepli az ország.

A hirdetés még háromszor jelenik meg az újságban, utoljára 20-án, vasárnap. 19-én, a Napi Hírek végén, kis beszámolót olvashatunk arról, hogy már csak nagyon rövid ideig, „talán még két-három napig” varázsolja az élő fényképeket a néző elé a „villamos apparátus”, az úgynevezett „Kinematograph”. „Akik eddig látták, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak a századnak eme zseniális felfedezésről. Ajánljuk olvasóink figyelmébe ezt a látványosságot, amely igazán megérdemli, hogy megnézzék” – teszik hozzá. Ne tévesszen meg bennünket a „villamos apparatus” kifejezés, Győrött ekkor még nem volt villanyvilágítás.

Sajnos nem tudjuk, hogy adott esetben milyen szerkezetet használtak. A vándormozik áramfejlesztői gőzgéppel működtek, amely nemcsak zajos és helyigényes, de tűzveszélyes is. A filmek valószínűleg olyan egyperces jelenetek lehettek, amilyeneket Eder kapott a Lumiére testvérektől. A legismertebb közülük – ma is megvan valamelyik külföldi filmmúzeumban – az, amikor a nézővel szembejön a vonat, az ilyen látványra felkészületlen emberek rettenetes ijedelmére. Vonat érkezése Lyonba címet viseli ez a jelenet, amely származási helyéről is árulkodik: a Lumiére testvérek műhelye volt ebben a francia városban.

A hatás végső soron kedvező kellett hogy legyen, mert másfél évvel később ismét megjelenik a kinematográf Győrött. A beharangozó cikk nem írja kifejezetten, hogy a korábbi vállalkozó jött vissza, csak ennyit jegyez meg: „Nálunk először a kiállítás tartama alatt [nyilván a millenniumiról van szó] mutatták be Edison eme elmés találmányát [az amerikai tulajdonképpen a perforált filmszalagot találta fel] és azóta mindjobban általánosítják azt.” A műsort nagyon érdekesnek tartja és sikeresnek véli. A vállalkozó is erre számíthatott, mert egyenesen a színházat bérelte ki a várostól. Több jel mutat arra, hogy Kővári Mór elektrotechnikus – a vállalkozó – járt itt 1896-ban is. A Győri Hírlap 1898. június 25-én közölt reklám-szövege szerint: „Edisonnak a napi sajtó által felmagasztalt találmánya fotografiák megelevenítése, életnagyságú mozgó fényképek. Meglátogatta Ő Felsége, a király és a legnagyobb megelégedését fejezte ki.” Ez a fordulat ismerős az első közleményből. Érthető, hogy a dátumot most nem közli, s a fogalmazással azt sugallja, hogy az ő alkalmatosságát látogatta meg az uralkodó.

A színház 1898. december 30-án és 31-én is kinematográf előadás színhelye. Dobó Sándor, a színtársulat igazgatója „ugyanis szerződött egy előkelő kinematograph-direktorral, aki nagyhatású látványosságokat fog ezen a két napon a színpadról a közönségnek bemutatni.” Megadja néhány „eleven kép” címét is: „Párisi Carneval, Vonatérkezése Lionba, Varázsló, Egy nő eltüntetése, Egy amerikai szállodában, Kávézás mellett, Végre egyedül.”

Kővári Mór „cinematografus”, mint mondja, 14 képpel rukkolt elő a nyáron, mégpedig: „Fakirok, Concordia tér Párizsban, több mint 1000 ember és kocsik vonulnak fel életnagyságban az nézők előtt, egy jelenet a fogorvosnál, egy táncosné, tűzoltók és mentők megmentik egy égő ház lakóit, amerikai gyorsfestő, athleta nő, párbajvívás, skót nemzeti tánc, udvari zene felvonulása, 3 balett-hölgy, céllövészet, gyorsvonat érkezése.” Ez ugyan csak tizenhárom, de lehet, hogy az élelmesnek mondott vállalkozó kissé hadilábon állott a számokkal. A helyesírással mindenesetre (ld. a kérvényét a függelékben). A színházat június 25-re, szombatra, 26-ára és 27-ére kérte. Az előadásokat csak szombaton és vasárnap este 1⁄2 ó órai kezdettel tartotta meg, de nincs nyoma annak, hogy a rá kirótt napi 20 frt látványossági díjat az új színház-alapra ne fizette volna be. Ezen kívül az illetékesek számára fenn kellett tartania a 2. sz. (polgármesteri) páholyt és a 2. és 3. sor 1. számú, intendánsi, támlásszékeket. „Tartozik azonfelül folyamodó a világítási és felügyeleti költségeket viselni és a rendőrhatósági engedélyt ... a rendőrkapitányságtól kieszközölni”. A 20 frt-ot előre kellett befizetnie. A belépődíjak ezúttal: páholy 3 frt, támlásszék és elsőrendű zártszék 80 kr, II. rendű zártszék 60 kr, karzat 3 kr és állóhely 20 kr. a vasárnapi közlemény szerint katonák és gyermekek a helyárak felét fizetik. A nem túlságosan nagy érdeklődésről árulkodik, hogy ez az egyébként szokásos közlés csak másodjára jelenik meg a hirdetés végén. Talán a nem kirobbanó anyagi sikernek tulajdonítható, hogy az év végén a színigazgató védőszárnyai alá húzódik vissza, ha valóban ő a szilveszteri látogató. Színházi idényben különben nem ritka, hogy a társulat új darab betanulása vagy egyéb szervezési ok miatt vagy egyszerűen ennek az érdektelenség ellen beiktat valamilyen mutatványos estet a műsorba. Az ilyesmi legalábbis a karzatot megtöltötte nézőkkel.

Az 1898. év végi bemutató mindenesetre sikert hozott. A Győri Hírlap színházi rovatában beszámolnak a december 30-i, pénteki, második előadásról: „Mozgó fényképek. Telt házzal búcsúzott a közönség az ó-évtől, színházlátogató kedvét átviheti az új esztendőbe, mert kitűnő előadásban mulatott a vígjátékon. A kinematográph mutatványokat az első felvonás utolsó jeleneteiben produkálták. Észrevétlenül beültek ezalatt az első sorba Kendi Boriska, Oláhné, Benedek és Pesti, s a balatoni fürdőzést mutató képnél sikerülten eljátszották a vígszínházi jelenetet. Kendi Boriska elkiáltotta: >>Jesszus, mama, a férjem<<, utána Oláhné és Benedek szörnyülködtek. Pesti pedig a másik oldalon kiáltott nagy vidáman: >>Nini a Kálmán.<<. Óriási taps lett a jelenet hatása. Az előadás további része is zajos hatás mellett folyt le. A kinematograf érdekes képcsoportjai tetszettek, bőségesebb számban is öntötte ma azokat a masina”

A cím szerint sehol sem említett balatoni jelenet ezek szerint magyar szereplőkkel készült, valószínűleg magyar produkció.