Sopron és környéke utcanév keresője

Tudatosan művelte anyanyelvét. Feljegyezték róla, hogy eljárogatott a cselédek körébe, így tanulván ki „a tulajdonabb magyar szóejtéseket”. Költő, erkölcsbölcselő, fordító, a későbarokk és a rokokó kiemelkedő írásművésze. A kurucok által ostromlott Németújvárott született, apja a Batthyányak tiszttartója. A kőszegi, majd a soproni jezsuiták gimnăziumának tanulója. Tizenhat éves korában lép a rendbe.
Tanulmányait Bécsben folytatja, Grazban lesz bölcsészdoktor. Pozsonyi és pécsi tanárkodása után a bécsi egyetemen
felsőbb matematikát és teológiát hallgat. 1734-ben szentelik áldozópappá. Élete külsőleg továbbra sem reked meg egy
helyen. Rómába is elkerül, mégpedig magyar gyóntatónak a Szent Péter-templomba. Érdekes, hogy itt formálódik magyar
íróvá. Visszatérése utáni években a nagyszombati nyomda élére helyezik, ahol megkezdi műveinek kiadását.
Élénk kapcsolatban áll kora kiemelkedő honi és külföldi tudósaival. A jezsuita rend feloszlatása után, 1774-től haláláig, Rohoncon él, a Batthyányak által fenntartott szegényház felügyelőjeként. Ő maga fordításait tartotta többre ("Bőlcs ember …") ma költeményeit (már korán kéziratban terjedtek, „ponyvára” is kerültek), s főleg nyelvét tartjuk igazi értéknek (pl. Téli éjszakák c. keretes elbeszélésgyűjteménye). Ki hinné, hogy az ő újítása a "zsebóra", a "napirend" és a - "nyelvbotlás" is.
Utcája szerény, mint ő volt: a Kismanoni sor és a Táncsics utca között.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Egyetemi tanár, 1926 és 1951 között a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola Növénytani Tanszékének vezetője. Az élettan és talajbiológia terén nemzetközileg elismert eredményeket ért el, a modern talajbiológia egyik megalapítója. Több kutató expedíciót szervezett Lappföldre, a Szaharába, Szudánba. A Magyar Tudományos Akadémia mellett számos külföldi tudományos társaság tiszteletbeli tagja volt. Nevéhez fűződik az Egyetem Botanikus Kertjének kiépítése. Nagyszámú könyve és tanulmánya közül az 1954-ben megjelent "Talajbiológia" még ma is alapvető kézikönyvként használatos.
Fehér Dánielről a piac mögött épült mini-lakótelep egyik utcáját nevezték el.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Családja három évszázaddal ezelőtt, nevét megváltoztatva, menekült Erdélyből a mi kőrnyékünkre. Ő maga Fertőszentmiklóson született és Bécsben halt meg. Életútja - a soproni gimnáziumi évek, a pozsonyi és pesti joghallgatás után - meredeken ívelt felfelé. 1807-ben megyénk országgyűlési követévé választották, s megbízói a kiváló szónokban nem is csalódtak.
Ódában lelkesedtek érte, Kazinczy és mások magasztalják. Az udvarnak egy ideig sikerül őt távoltartani a politikai élettől, ám 1825-ben újra követ. Sorsdöntő év: „főképen az ő lángszavainak köszönhető, hogy (...) Széchenyi István és társainak nagylelkü ajánlata alapján létrejött” a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek igazgatásában szerepet vállalt. Főldbirtokos nemes lévén, a harmincas évek demokratizmusa már megdőbbenti; s a negyvenes évek eseményei elől visszavonul.
A szabadságharc utáni abszolutizmus ellen azonban "bőven szórta élczei találó nyilait” - írja róla Szinnyei József, a magyar írókról összeállított nagy munkájában. Szónoklatai főként az országgyűlések naplóiban maradtak fenn. Híres szállóigéje: „Az elveszett alkotrnányt huszonnégy óra alatt vissza lehet szerezni, de a nemzetiséggel elhal a nemzet is". Ekkor írta róla Berzsenyi: "A derék nem fél az idők mohától.”
Utcája a GYSEV-állomás tengelyével párhuzamosan, a József Attila és a Kőszegi út között húzódik, s 1927-ben kapta a nevét.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)