Sopron és környéke utcanév keresője

A haláltáborban elpusztult író kitagadott fia volt a szintén mártír Dr. Pollák Miksa soproni főrabbinak. Gyerekkorát az iskolával egy fedél alatt, a neológ zsinagóga tőszomszédságában töltötte el. A társadalmi előírások és az otthoni puritán légkör nyűge alól a régmúlt romantikájába menekült: ortodox hitet valló nagyapjának sátrába, a papréti platánok alá. Lázadása akkor vált teljessé, amikor a császár egyenruháját a
vőrösökével cserélte föl. Börtön és emigráció után a főváros irodalmi kávéházaiban kötött ki. 1926-ban díjat nyert a Nyugat c. folyóirat elbeszéléspályázatán. A társadalom elesettjeivel foglalkozó írásai az Est-lapokban jelentek meg. Az antiszemitizmus feléledése ráébresztette zsidó voltára: regényeiben és szindarabjaiban népének problémái foglalkoztatják. Stílusa a nyugtalan modern próza és régiesség keveréke. Számos művét fordították le nyugati nyelvekre. Világmegváltó nagy művére készült, mikor - 1944 tavaszán - behívták munkaszolgálatosnak. Sok átélt borzalom után hurcolták ki német koncentrációs táborokba, ahol aztán nyoma veszett.
Fegyvertár utcai emléktábláját Szakál Ernő faragta kőbe. A Felső-Büki Nagy Pál utcából nyíló kis utcáját 1958-ban kapta.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

Nevében nem családnév bujkál. 1653 óta a Szent Mihály-plébánia javadalmához tartozott rét. 1832-ben szerződés útján a város ún. törzsvagyonába került. A plébánost azzal kártalanították, hogy évente 300 bécsi mázsa (kerek 170 mai mázsa) szénát kapott érte. 1877-től ezt pénzben fizették ki neki.
Már akkor díszítették platánok a teret, s körülötte számos ház épült. 1866-ban a Tornacsarnok és 1890-91-ben a szép arányú ortodox zsinagóga is. Míg az előbbit felújítotıák, s mellette korcsolyapálya van, az utóbbit az idő vasfoga szomorú omladékká rágta. Néhány év óta a TIT szeretne ott ismeretterjesztő központot létrehozni. A tervek már megvannak, de úgy látszik, nemcsak ezen múlik a feltámaztása.
Ifjúság térnek 1950-ben nevezték el, 1989. hatállyal kapta vissza régi nevét.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)

A változatos életpályájú, Kismartonban született tudóst Sopron nem becsülte érdeme szerint. Igaz, hogy sértődékeny, magányosságra hajló természete sem szerzett számára sok barátot. Sorsának későbbi vargabetűit talán ennek "köszönhette".
Volt ügyvéd és bírósági beosztott a Felvidéken, tiszt a szabadságharcban, amiért fogságot szenvedett, Pesten tudományos cikkek írójaként "szabadúszó", majd kistisztviseló a Nemzeti Múzeumban. A külföld elismerésének visszhangjára vették be 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. Mégis - a biztosabb megélhetés kedvéért - feladta pesti állását és visszaköltözik megyénkbe, ahol a Széchenyi-nemzetség levéltárosa lesz.
Egész életének meghatározója a régészet szeretete és művelése. Hogy tárgyához jobban érthessen, meglett férfikorában elvégezte a szükséges egyetemi tanulmányokat. Őt bízták meg a GYSEV-vasútvonal építésekor előkerült régészeti leletek összegyűjtésével. Utolsó ásatása a bécsi-dombi kelta telep feltárása volt. Ezt a helyszínen emlék hirdeti. A megyei múzeum alapítása ugyan nem sikerült, szerencsére azonban az oda szánt könyvtára és gyűjteménye városunk múzeumát ma is gazdagítja.
A Halász utca és Híd utca közötti utcát - kései elismerésképpen - 1927-ben nevezték el róla.
(Forrás: Hárs József - Akikről utcát neveztek el Sopronban, 1992)